Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

Kísérletező művészek és művészi kísérletek - Befejezés

Befejezés

Bármely irányba forduljon is a fotóművészet a nyolcvanas évek folyamán, nem kétséges, hogy fejlődéstörténete eseményekben és eredményekben leggazdagabb évtizedét hagyja maga mögött. A művészeti ág intézményrendszere átalakult1, a fotokémia, -optika és -technika új, az eddiginél jóval tökéletesebb eszközökkel lepte meg az alkotókat.2 Az ezüst világpiaci árának gyors növekedése, az áremelkedést előidéző és abból hasznot húzó spekuláció 1979-ben valóságos ezüstválságot robbantott ki.3 A krízis csak siettette a nyersanyagtermelők már évek óta tartó kísérleteit, amelyeknek bevallott célja új, ezüstmentes fekete-fehér nyersanyag előállítása4 és az érdeklődés középpontjába terelte azokat a próbálkozásokat, amelyek új hordozót és — a megőrzés szempontját tekintve nem lényegtelen — új tárolásmódot (videoszalag, videolemez) keresnek a fényképeknek vagy forradalmasítják a leképezés technikáját.5 A fénykép a műtárgy rangjára tett szert: nemcsak műalkotás, de (egyben) értékmegőrző is, amely műkereskedelmi vásárok (aukciók) során talál gazdára, cserél tulajdonost.6 Nagyvállalatok — adókedvezmény fejében — mind többet fektetnek be a fotóművészeibe: alkotók mecénásai, ösztöndíjakat ajánlanak fel, megélhetést biztosítanak.

Múzeumok, gyűjtemények immár nemcsak festményre, grafikára, szo-Edgerton: Mit gondolt volna — ezt látva — Teli Vilmos? 1 964 380