Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására

kai is csak viszonylag kevesen rendelkeztek. Néhány detektívkamerát kivéve, a használatban levő gépek zöme még mindig terjedelmes, nehéz és bonyolult készülék volt. Úgy döntött, hogy egyszerű és könnyen kezelhető gépet szerkeszt, amelyben a főszerepet a csévének szánta. 1886-ban — F M. Cossittal együttműködve— egy detektívkamerát szabadalmaztat. A doboz alakú, beépített ! zárral rendelkező gép lemeztárral és Eastman—Walker orsóval egyaránt működött. Eredetileg a feltekercselt, 1 huszonnégy felvétel készítésére alkalmas, papír alapanyagra felvitt filmet egy külön tárban helyezték el. A tár többféle méretben állt rendelkezésre. így valamennyi, akkoriban szabványméretű, lemeztáros géphez felhasználhatták.71 A készülék prototípusát a saint-louis-i fényképésznagygyűlés alkalmából mutatták be 1886-ban. A gépből mindössze ötven darab készült. Eastman később felhagyott a gyártásával, mert előállítása meglehetősen bonyolult volt, így a gép túl sokba került. 1888-ban a í még birtokában levő negyven daraf bot — darabját ötven dollárért — átengedte egy gépekkel kereskedő vál - - lalkozónak és ő maga más irányban kutatott tovább.

Az új Eastman-készülék 1888-ban jelent meg a piacon. A korabeli kamerákhoz viszonyítva igen kicsiny — 1 6,5 *9,5 * 8,3 cm-es, rögzítve beállított lencséjű, egyetlen zársebességgel működő — gépben 100, 65 mm átmérőjű, kör alakú felvételre alkalmas tekercselt papírnegatívot használtak, amelynek fényérzékeny rétegét az expozíció után — más filmtí; pushoz hasonlóan — lehántották és « úgy másoltak róla. A zárat huzallal húzták fel és gombnyomással oldott ták ki. A filmet egy kulcs elfordításá, val továbbították és egy nyíláson bepillantva győződtek meg arról, hogy a tárcsa továbbította-e vagy sem. A készüléknek Eastman a Kodak nevet adta, amelyet minden nyelven azonos módon, könnyen ejtettek és hamar megjegyeztek. A fantázianevet Eastman egyszerű betűkombinációként alkotta. Arra törekedett, hogy rövid legyen, azonnal felkeltse a figyelmet és — főként — semmi olyant ne idézzen emlékezetbe, ami a fényképezéssel — legyen az bármilyen távoli — kapcsolatban állna.

Az exponáláshoz akkoriban — minden más készülékkel — legalább tíz, de jó néhány géppel még több műveletre volt szükség. Az új masinával — amelynek rövid gyújtótávú objektívje, hála a kis formátumú negatívnak, nyolc lábtól végtelenig éles képet adott — a műveletek száma háromra, a gép mérete és súlya is hasonló arányban csökkent. Az ára bőrtokkal huszonöt dollár. Pillanatfelvételeket csak szabadban lehetett készíteni vele, de a zár manipulálásával műteremben vagy szobában is fényképezhetett vele tulajdonosa. A készülékhez mellékelt füzetecskébe gondosan jegyezte a fényképező a már exponált felvételek számát, nehogy váratlanul kifogyjon gépéből a negatív. A használati utasítást tartalmazó kis füzetbe Eastman a következőket írta: „Mától kezdve a fényképezés három egyszerű műveletből áll. Elforgatjuk a filmet. Felhúzzuk a zárat. Megnyomjuk a gombot és ezzel kioldjuk a zárat. A fotográfia lényege e három műveletben összegezhető. Valaha — sőt, mind a mai napig — csak keveseknek adatott meg, hogy fényképezzenek. A fotografálás rátermettséget, időt, eszközöket igényelt és az eszközök pénzt. Mától e lehetőség mindenki számára adott. A Kodak-kamerával Önök is bekapcsolódhatnak a Kodak-rendszerbe, amelyben szétvá