Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

Kísérletező művészek és művészi kísérletek - A háromdimenziós fénykép

A háromdimenziós fénykép „Stilla az emelvényen állt, elesen megvilágítva, kibontott hajjal, előrenyújtott karral ( ) Ferenc gróf (. .) lenyűgözve (...) bámulta ezt a teremtést, akit nem remélt viszontlátni és aki mégis itt volt, élve, mintha valami csoda tá­masztotta volna fel, s szeme láttára! (...) Hirtelen egy széttörő üveglap csö­römpölése hallatszik, és a teremben szanaszét szóródó ezernyi üvegszilánkkal együtt Stilla is eltűnik. (. . ) Az olvasó nem felejtette el, hogy Gortz báró megvásárolta az énekesnő remekbe készült képét. Ezen Stilla életnagyságban ( ) kibontott dús hajjal volt látható. Nos, ha ezt a tükör elé állított festményt nagy erejű fényforrás világította meg, akkor bizonyos szögben elhelyezett tü­körlapok segítségével ( ) Stilla a fényvisszaverődés következtében olyan »valódinak« látszott, mint amikor még élettől duzzadt és szépsége teljében volt." Jules Verne: Várkastély a Kárpátokban. Párizs, 1892. (Fordította G el lért György Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1974:150, 154, 157—158.) 1 975. Az elsötétített helyiségben egy kép lebeg a terem közepén. Karcsú fiatal nő nyakláncot tart ujja hegyén, amely szinte a levegőben úszik utána. A kép hétköznapi, már-már banális. Normális körülmények között — pl. egy kiállításon — senki sem veszte­getne időt megtekintésére. A divatos NewYork-i kiállítóteremben, Knoed­­ler és Társa galériájában1 a résztve­vők áhítattal, visszafojtott lélegzettel figyelik a művészet szolgálatába állí­tott holográfia2 csodáit, a hologra­moka fi. Két és fél évtizeddel felfedezése4, egy évtizeddel eredményes gyakorlati al­kalmazása5 után; a korábban csak magányos kísérletezők6 fáradságos éstökéletlen képet produkáló próbál­kozásait követően; a hologramkészí­tés legszükségesebb eszközének, a /ezernek7 gyors terjedésével bárki ké­pes háromdimenziós szirtes8 fényké­pek alkotására, akinek 175 dollárja akad e célra.9 1975-től napjainkig szüntelenül nő azoknak az egyetemeknek és főisko­láknak száma — San Franciscótól New Yorkig — amelyek tanfolyamo­kat rendeznek és e tanfolyamokon bárki elsajátíthatja a holográfia alap­fogalmait, megismerkedhet a felvételi technika fogásaival. Vállalatok léte­sülnek, amelyek a holográfiához szükséges eszközök gyártására, for­galomba hozására specializálódnak. Az Agfa és a Kodak magas érzékeny­ségű, finom szemcsés, kimondottan hologram-készítéshez ajánlott nyers­anyagokkal — a Kodak cég pl. az SO 253-mal — lepi meg az érdeklődőket. A fényképezők régi álma teljesült. Egy hosszú kaland ért véget, amely a sztereográfiával indult és a holográfi­ának köszönhetően vált valósággá. 1976-ban, New York Manhattan vá­rosnegyedének egyik utcájában — a Mercer Streeten — megnyitja kapuit a világ első Holográfiái Múzeuma, amelyet 1979-ben a párizsi, 1980- ban pedig a Köln mellett fekvő pulheimi követ. A múzeumok állandó és időszaki kiállítások keretében mu­tatják be a világ legkülönbözőbb pontján születő kísérleteket. A legin­tenzívebb kutatás a világ iparilag fej -376

Next

/
Thumbnails
Contents