Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A fotográfiától a fotóművészetig - Kísérletek papírképek előállítására
váltja, kiszorítja a könnyebb, harmonikakihúzatú ún. utazó kamera. Az egyszerű, de jelentőségében nagy újítás lehetővé tette, hogy a gépet összecsukják és terjedelmét ezzel jócskán csökkentsék.49 A költséges és nehezen mozgatható felszerelést az tette szükségessé, hogy helyben kellett érzékenyíteni és még nedves állapotban felhasználni a lemezt. Ha sikerülne biztos módszert találni — töprengtek a korabeli fotográfusok— amellyel, anélkül hogy érzékenységükből veszítenének, jó előre el lehetne készíteni a lemezeket, a fényképezés költségei jelentősen csökkennének. Kisebb lenne a felvételre hordozandó teher, egyszerűsödne a műveletsor. A fényképező mindössze gépét és állványát vinné magával, valamint néhány, ún. szárazlemezt. A kellően érzékeny szárazlemez azonban még felfedezőre várt. A •szárazlemez megjelenése Az 1850-es évek közepétől kezdődően a fotográfusok megpróbálták késleltetni a kollodiumos nedves lemez kiszáradását. Számos anyagot — köztük édesgyökeret, cukrot, sört, glicerint, sőt málnaszörpöt is — kipróbáltak, de szárazlemez készítésére egyik sem látszott alkalmasnak. 1855-ben — úgy tűnt — felcsillant végre a reménysugár. A francia vegyész, Jean-Marie Taupenot (1 824— 1 856) kísérleti eredményeit ismertetve50 beszámolt arról, hogy egy olyan eljárást dolgozott ki, amelyben a fényérzékeny réteget albumin és kollodium együttesen alkotja. A kevéssé érzékeny lemezzel igen finom rajzolatú és tónusban gazdag képeket készítettek. Legnagyobb előnyének és újdonságának az számított, hogy a lemezt hetekkel a felvétel előtt preparálták. Hátránya, hogy a kollodium nedves lemezénél hatszor hosszabb megvilágítási időt igényelt. Ezekből a kísérletekből nyilvánvalóvá vált, hogy más fényérzékeny vegyü letet kell felkutatni, amely nemcsak kellőképpen érzékeny, de érzékenységét száraz állapotban is hosszú ideig megőrzi. Az 1 864-es év fordulópont a szárazlemez-kutatás történetében. A liverpooli Amatőrfényképezők Egyesületének két fiatal tagja — W. B. Bolton (1848—1889) és B J. Sayce (1839—1895) — felfedezi, hogy a kollodiummal és — ezüstjodid helyett — ezüstbromiddal érzékenyített lemez hosszú időn át megőrzi fényérzékenységét. Több, hosszantartó kísérletsorozatban tették próbára a szárazlemezt és az kétséget kizáróan bizonyította előnyös tulajdonságait. Kiderült, hogy a fényérzékeny emulzió az ezüstbromidnak köszönheti eme jó tulajdonságait. Az ezüstbromid fényérzékenysége igazán azonban csak lúgos előhívással mutatkozott meg.50a A kollodium-ezüstbromid emulziós szárazlemezek forradalmasították a lemezkészítést. 1867-től a Liverpool mellett alapított Dry Plate and Photographic Company üzeméből ezerszámra kerültek ki az előre elkészített-csomagolt szárazlemezek. A kollodium-ezüstbromid a fotográfia történetében az első, a gyakorlatban is megvalósítható, fényképezésre alkalmas emulzió. Kétségbevonhatatlan erényei ellenére is nehezen terjedt azonban el a fényképészeti gyakorlatban. Az 1877-ben Edingburghban rendezett fotókiállításon a bemutatott 824 fénykép közül még mindössze 105 szárazlemezre készült felvételt találunk. Ezzel szemben 719 a nedves kollodium eljárással készült munka.505 28
