Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - Az életkép

a fényképészettel ismerkedő Lewis Car­­rollra Fényképeméi jóval nagyobb befo­lyást gyakorolt kortársaira és követőire a képalkotásról, a fény- és árnyékhatásról írott cikkeivel és mindmáig számon tartott elméleti művével (A Manual of Photo­graphic Manipulation. Treating of the Prac­tice of the Art and its various applications to Nature London, 1858.) 9. „Örömünkre szolgált, amikor felfedez­tük, hogy az angol életkép-fotográfia mily figyelemreméltó művekkel képviselteti magát a kiállításon. Rylander úr képei egy olyan, ízlésében kifinomult művészről árulkodnak, aki kiváló megfigyelő és ezál­tal képes híven visszaadni egy-egy alak vagy arc jellegzetes vonásait. (...) Joe és Jane című képei elbűvölő kompozíciók/' (Lacan :1 53). 1 0. A talbotípia és a kollodium nedves le­mezek viszonylagos tökéletlensége folytán — ahogy erre már korábban utaltunk — a tájfényképező képtelen volt egy felvétel\e\ jó minőségű képet kapni a tájról, illetve a föléje boruló égboltról. Ezért már a káloti­­pizáló fényképezők is gyakorta éltek azzal a lehetőséggel, hogy két vagy több negatí­vot használjanak fel egy képhez: a tökéle­tesen rögzített eget ezért — rendszerint — egy másik negatívról másolták át a tájkép­re, azaz a negatívokat kombinálták. Tulaj­donképpen a montázs egy korai megnyil­vánulásával állunk szemben, de e képtí­pust anakronizmus volna montázs névvel illetni, mivel maga a montázs fogalom (egy francia szó németesített változatából) jó­val később született (Raoul Hausmann, Georg Grosz, John Heartfield, Johannes Baader, Hannah Hoch közös „találmá­nya") a XX. század második évtizedé­­nekterméke (Ades :7) A francia szó (mon­­ter = összeállítani) egyébként ugyanazt fejezi ki, mint a XIX. század köze­pén használt angol fogalmak (combinati­on printing, illetve composite image = - mindkettő jelentése összetett kép), ame­lyekkel a két vagy több negatív alapján ké­szült fotókat illették akkoriban. 11. „Tekintettel arra, hogy munkámat szo­katlanul sok bírálat érte, hálás vagyok (...), hogy megvilágíthatom, mi ösztön­zött megalkotására (...). Főbb okait röviden a következőkben fog­lalhatom össze. Először is: felvenni a ver-174 senyta külföldi művészekkel, kiállni a pró­bát munkáink szembesítésekor. Másod­szor: bebizonyítani a képzőművészeknek, hogy a fényképet segítségként használ­hatják fel alkotótevékenységükben, nem csupán a részletek vizsgálatában, de jö­vendő művük egészének előzetes vázlata­ként. Ezáltal — még a mű elkészülte előtt — meggyőződhetnek annak várható hatá­sáról. Végül harmadszor: a mezítelen és beöltözött szereplők — akik közül egyese­ket kiemel a fény, másokat háttérben hagy az árnyék — azt hivatottak bizonyítani, mily plasztikusan ábrázol a fénykép. Sze­retném meggyőzni önöket arról, hogy komponáljanak bár több síkban fényké­peiken, alakjaik mégis jól megkülönböz­tethetőek, világosan körvonalazottak lesz­nek. (...) Úgy vélem, nincs messze az az idő, amikor a valódi művészet és a fényképészet kéz a kézben jár majd és ez utóbbit felhasznál­hatjuk művészi alkotás céljára. Ez nem is történhet másképpen, hiszen a fényképé­szet „tükröt tart a természet elé" és még a legkorlátoltabb elme is szereti és igényli az igazat a művészetben. ( ) Magam nem látok kivetnivalót abban, hogy a fotográfus az életet, a valóságot kívánja megörökíte­ni. Nem tudom, egy festmény miért lenne valóságosabb és igazabb, mint egy azonos témájú fotó — eltekintve attól, hogy az előbbi színes, az utóbbi nem —, hisz mind­kettő ugyanazt ábrázolja. (...) Nem hiszem, hogy elégedetlennek kellene mutatkoznom, sőt, büszkének érzem ma­gam annyi kedvező ítélet hallatán, amellyel (...) hat hétig tartó — egy kis Ross-len­­csével és egy összeeszkábált géppel kivi­telezett— munkámat illették bírálóim. El­lenkezőleg, büszke vagyok rá." (Rejlan­­der:1858:191—192). 12. „Most rátérek képem. Az élet két útja ismertetésére. A halhatatlan költő ily sza­vakkal jellemzi a világot: »színház a világ és valamennyi férfi s nő szereplő színpa­dán«. E színházban most felmegy a füg­göny és Önok megismerkednek a szerep­lőkkel. A háttérben békés táj, ahol —távol a világ zajától — két ifjú készülődik — mivel az idő elérkezett —, hogy kilépjen az életbe El­szólítják őket innen azok a kötelezettsé­gek, amelyek valamennyiünket arra ösztö-

Next

/
Thumbnails
Contents