Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - Az életkép

a fényképészettel ismerkedő Lewis Carrollra Fényképeméi jóval nagyobb befolyást gyakorolt kortársaira és követőire a képalkotásról, a fény- és árnyékhatásról írott cikkeivel és mindmáig számon tartott elméleti művével (A Manual of Photographic Manipulation. Treating of the Practice of the Art and its various applications to Nature London, 1858.)

9. „Örömünkre szolgált, amikor felfedeztük, hogy az angol életkép-fotográfia mily figyelemreméltó művekkel képviselteti magát a kiállításon. Rylander úr képei egy olyan, ízlésében kifinomult művészről árulkodnak, aki kiváló megfigyelő és ezáltal képes híven visszaadni egy-egy alak vagy arc jellegzetes vonásait. (...) Joe és Jane című képei elbűvölő kompozíciók/' (Lacan :1 53).

1 0. A talbotípia és a kollodium nedves lemezek viszonylagos tökéletlensége folytán — ahogy erre már korábban utaltunk — a tájfényképező képtelen volt egy felvétel\e\ jó minőségű képet kapni a tájról, illetve a föléje boruló égboltról. Ezért már a kálotipizáló fényképezők is gyakorta éltek azzal a lehetőséggel, hogy két vagy több negatívot használjanak fel egy képhez: a tökéletesen rögzített eget ezért — rendszerint — egy másik negatívról másolták át a tájképre, azaz a negatívokat kombinálták. Tulajdonképpen a montázs egy korai megnyilvánulásával állunk szemben, de e képtípust anakronizmus volna montázs névvel illetni, mivel maga a montázs fogalom (egy francia szó németesített változatából) jóval később született (Raoul Hausmann, Georg Grosz, John Heartfield, Johannes Baader, Hannah Hoch közös „találmánya") a XX. század második évtizedénekterméke (Ades :7) A francia szó (monter = összeállítani) egyébként ugyanazt fejezi ki, mint a XIX. század közepén használt angol fogalmak (combination printing, illetve composite image = - mindkettő jelentése összetett kép), amelyekkel a két vagy több negatív alapján készült fotókat illették akkoriban.

11. „Tekintettel arra, hogy munkámat szokatlanul sok bírálat érte, hálás vagyok (...), hogy megvilágíthatom, mi ösztönzött megalkotására (...).

Főbb okait röviden a következőkben foglalhatom össze. Először is: felvenni a ver-174

senyta külföldi művészekkel, kiállni a próbát munkáink szembesítésekor. Másodszor: bebizonyítani a képzőművészeknek, hogy a fényképet segítségként használhatják fel alkotótevékenységükben, nem csupán a részletek vizsgálatában, de jövendő művük egészének előzetes vázlataként. Ezáltal — még a mű elkészülte előtt — meggyőződhetnek annak várható hatásáról. Végül harmadszor: a mezítelen és beöltözött szereplők — akik közül egyeseket kiemel a fény, másokat háttérben hagy az árnyék — azt hivatottak bizonyítani, mily plasztikusan ábrázol a fénykép. Szeretném meggyőzni önöket arról, hogy komponáljanak bár több síkban fényképeiken, alakjaik mégis jól megkülönböztethetőek, világosan körvonalazottak lesznek. (...)

Úgy vélem, nincs messze az az idő, amikor a valódi művészet és a fényképészet kéz a kézben jár majd és ez utóbbit felhasználhatjuk művészi alkotás céljára. Ez nem is történhet másképpen, hiszen a fényképészet „tükröt tart a természet elé" és még a legkorlátoltabb elme is szereti és igényli az igazat a művészetben. ( ) Magam nem

látok kivetnivalót abban, hogy a fotográfus az életet, a valóságot kívánja megörökíteni. Nem tudom, egy festmény miért lenne valóságosabb és igazabb, mint egy azonos témájú fotó — eltekintve attól, hogy az előbbi színes, az utóbbi nem —, hisz mindkettő ugyanazt ábrázolja. (...)

Nem hiszem, hogy elégedetlennek kellene mutatkoznom, sőt, büszkének érzem magam annyi kedvező ítélet hallatán, amellyel (...) hat hétig tartó — egy kis Ross-lencsével és egy összeeszkábált géppel kivitelezett— munkámat illették bírálóim. Ellenkezőleg, büszke vagyok rá." (Rejlander:1858:191—192).

12. „Most rátérek képem. Az élet két útja ismertetésére. A halhatatlan költő ily szavakkal jellemzi a világot: »színház a világ és valamennyi férfi s nő szereplő színpadán«. E színházban most felmegy a függöny és Önok megismerkednek a szereplőkkel.

A háttérben békés táj, ahol —távol a világ zajától — két ifjú készülődik — mivel az idő elérkezett —, hogy kilépjen az életbe Elszólítják őket innen azok a kötelezettségek, amelyek valamennyiünket arra ösztö-