Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - Az életkép
Disderi: A fizikaóra, 1 854 selő alkotói — a fényképezés mint művészi ábrázolásra alkalmas eljárás széles körű társadalmi elismertetését eredményezték.3 Az 1855-től Európa-szerte valahol majd minden évben megrendezett nemzetközi fotóművészeti tárlatok4 sikere, az irántuk mutatott érdeklődés pedig további ösztönzést adott azon keveseknek, akik a fotóművészetet választották alkotókészségük kibontakoztatásának keretéül. E kiállításokban kifejeződött az évtized uralkodó eszméje, amely a nemzeti nagyság és a művészi tökéletesség közötti szoros összefüggést hirdette és amely szerint az utóbbit az előbbi következményének lehet tekinteni. A franciák 1855-ös kihívására az angolok az 1857-es manchesteri Művészi Kincsek kiállításával válaszoltak. Ezen ideológia hatásától a fotográfia gyakorlói sem függetleníthették és nem is függetlenítették magukat. A közönség tőlük is azt a fenségeset, sőt fennköltet várta, amit a képzőművészek igyekeztek számukra hozni. A fényképészet mint ábrázolóművészet nem rendelkezett azonban olyan hagyományoké, mint a képzőművészet seregnyi ága. Hagyományokkal, amelyekre építeni lehetett, de amelyekkel szembehelyezkedni és leszámolni épp úgy egy önmagát megújítani szándékozó művészeti ág feladata, mint e tradíciók tisztelete és továbbörökítése. A fotóművészetet meg lehetett, sőt meg kellett teremteni — ezt várta az alkotóktól közönségük —, de ehhez modellek szükségeltettek és e modelleket hol kereste volna és hol lelte volna meg egyebütt az a néhány vállalkozó szellemű — jórészt festőből lett — fotográfus, aki erre egyáltalán vállalkozott, mint a festészetben. 167
