Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - Csendélet
Jegyzetek 1 Nem vállalkozhatunk itt a teljes felsorolásra. Csak illusztráció gyanánt idézzük a leggyakrabban visszatérő témák (tárgyak), a megjelenített és az ábrázolásban jelen nem levő viszonyát, e viszony értelmezését. A virág, a gyümölcs az élő, a levél az élettelen természetre utal. A vad a vadászatta, a hal a halászatta, a szobor a szobrászattá, a gitár a zeneművészette, a sztereo-néző a fotográfiára, az üvegek és poharak pedig az italra utalnak. 2. Valamennyi műfaj közül a csendéletfotó az, amely a legkevesebbet változott az elmúlt másfél évszázad folyamán. Talán csak a szoros értelemben vett portré (arcfényképezés) hasonlítható etekintetben hozzá. Míg a kodifikált tematikai egységre épülő keretek minden műfajban szétrobbannak a XIX. és XX század fordulóján, a csendéletfotográfiát változatlan keretek között művelik tovább még néhány évtizeden át. 3 Roger Fenton: Csendélet (Beaton- Buckland :44): Adolphe Braun: Virágkompozíció, 1856 (Newhall:65) vagy 1859 (Lucie-Smith :62). Adolphe Braun (1812—1877) feltehetően 1853-ban kezdett virágfényképezéssel foglalkozni Hatkötetes albumsorozatában (Fleurs photographiées) háromszáz virágcsendéletet tett közzé. A mezei és kerti virágok, az ágak és levelek, csokorba kötve vagy „rendezetlenül" egy füvészkertet is meghazudtoló gazdagsággal tárják elénk változatos motívumkincsüket. Bár rajta kívül többen — Charles Aubry, Hyppolite Bayard, Jean Renaud — is készítettek ez idő tájt (az 1 850-es és 1 860-as években) virágcsendéleteket, egyetlen fotográfus munkássága sem vetekedhet a csendélet-fényképezésben Braunéval, aki néha félórás expozícióval, természetes fényben és valóságos méreteiknek megfelelően fényképezte le a növényeket, ügyelve arra, hogy kiegyensúlyozott kompozícióban és a finom vonalakat, rajzolatukat hitelesen visszaadva örökítse meg őket (Rosenblum, Naomi: Adolphe Braun: a Wth Century Career in Photography H of Ph :1 979:360.). E kategóriába sorolhatjuk az ún. levélcsendéleteket is (Charles Aubry: Falevelek, 1864) és azok egy-egy jellemző variánsát, pl a levelet és virágot egyesítő kompozíciókat (Delarche: Levelek és virágok, 1875). (PCR :1 977 :523 illetve 1979:257.) 4. J Cruwys Richards: Nasturtiums (Holme :1 905 :GB :XXX ), A de Meyer: Csendélet (Holme:1908:69, 75, 81), F. W. Urquhart: Karácsonyi rózsák című más és más színárnyalatú felvételei. 5. Lásd Léon Foucault nemes egyszerűséggel feldolgozott szőlőcsendéletét, amely egy tőkéről lecsüngő fürttel és a fürtöt övező néhány levéllel a természetesség hitelét teremti meg (Une invention :143). 6. Henri Le Secq: Csendélet, 1855 7 Lásd Roger Fenton vegyes gyümölcscsendéletét, amelyen a kompozícióba foglalt üveg a képen látható szőlőből nyert végtermékre, a borra utal és azt hivatott felidézni. (Gernsheim:„1 30") 8. Lásd Roger Fenton: Gyümölcs és virágok című csendéletét (1860) 9. Nori szerint (4) 1822, Scharf szerint (42) kb 1830. 10 PCR :1 979 :253. 11. Hevesy :1940? 12. R. Fenton: Csendélet, kb. 1860 (Great Photographers:44); H. W. Diamond: Csendélet (Lucie-Smith:„63"). 13. F. C. Curry: A szürke gém, kb 1856 (Newhall :64); William Lake Price: Lelőtt madár, kb. 1855 (Gernsheim :„131"). 14. H. Le Secq: Hal-csendélet, 1855— 1856 (Rotzler:„14"). 15 H. Le Secq. Csendélet Fénykép-fantázia. (Lucie-Smith :„38"). 16 H Bayard: A kalap (Beaton-Buckland :37). 17. W. H. F. Talbot: Fejkotők (Beaton- Buckland :35). 18. T. R. Williams: Csendélet, 1855? (Coe :11 0). 1 9. A kategória időben elsőként keletkezett reprezentánsa J. M. Daguerre hasonló címet viseiő csendélete, amelyet 1837-ben készített (Coe:17) és amelyet 164
