Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - Tájkép, város- és épületfotó
dium nedves lemezre készített 360°-os körképe München látképét ábrázolta (Gernsheim: 249, illetve Stenger: 81 —82). 15a A íorigine de la photographie: le calotype au passé et au présem: 43—44 és Une invention . . . 13. 16. Két évvel később, 1863 júliusában az osztrák Gustav Jägermaier a Glossglocknerről ennél jóval értékesebb „zsákmánynyal", 84 db 30x40 cm-es negatívval tér vissza (Eder:359, illetve Stenger:81). 17. „A Himalája látványa önmagában kevéssé festői. Bár a svájci tájat csak Bisson és (William) England (?—1896) urak fényképeiről ismerem, de ezekből —- valamint a számtalan leírásból, amelyet ezzel kapcsolatban olvastam — megítélve azt kell mondanom, hogy a Himalája szépségben nem vetekedhet Svájc hegyeivel. A csúcsok errefelé magasabban fekszenek, a fennsíkok szélesebbek, de nem elég változatosak. Itt a hegyek ölén nem bújnak meg termékeny völgyek vagy tengerszemek. Ritka a vízesés és a többi közül kimagasló, finom vonalú orom, amely mint egy hófodte piramis magasodik a táj fölé." (Narrative of a Photographie Trip to Kashmir and Adjacent Districts. BJP19 Oct. 1866 ) 18 A táj fenségessége, végtelennek tűnő távlatai teljes szépségükben csak Bourne nagyméretű (25*30 cm-es) üveglemezein bontakozhattak ki. „A szaklapok áttanulmányozása azt az érzetet keltette bennem, hogy manapság a zsebkamera a divat és valamennyi fotográfust a kis méretek vonzzák. Mindannyian tudjuk, hogy a kisméretű lemezen jóval könnyebb az eget hibamentesen ábrázolni, mint a nagyméretű negatívon. (...) Ezek a kicsiny fotók képtelenek azonban a látvány nagyszerűségét tolmácsolni. (...) Egy nagyméretű felvétel viszont — ha a témát művészi szempontok szerint választja ki a fotográfus, ha kielégíti a megvilágítás, ha tisztességes a felvétel, az előhívás és a rögzítés — sosem múló érzést kelt nézőiben, akik úgy érezhetik, hogy maguk is jártak a látvány színhelyén. Elismerem, hogy nem könnyű nagyméretű lemezre fényképezni, mert nem kecsegtet mindig sikerrel; hogy költséges és sok kínlódással jár, de ha már rászánja magát az ember arra, hogy bepiszkítsa a kezét és egy vagyont költsön fényképezésre, miért ne törekedne arra, hogy olyat produkáljon, amelyben magának is, másoknak is gyönyörűsége telik Egy jól sikerült, nagyméretű fotót a falra is ki lehet akasztani, míg a kicsinyek szégyenlősen bújnak meg egy albumban." (A Photographic Journey trough the Higher Hymalajas BJP:1 8 March, 1870.) 19. „A fényképezőgép erénye, hogy hozzásegíti az embert a természet szépségének felfedezéséhez. (...) Az idő tájt, amikor még nem fotografáltam, a felét sem ismertem fel és élveztem mindazon gyönyöröknek, amelyeket a természet kínál számunkra. Érzéketlenül mentem el a táj felkínálta csodás látvány mellett, iskolázatlan elmémre kevés hatással volt, ami körülvett. Most azonban már mindez a múlté (...)" (Ten Weeks with the Camera in the Hyma- Ia ja s' BJP :1 Feb. 1864.) 20. A tájkép műfaja évtizedeken át két, szinte önálló vagy önállósult műfaji kategóriára oszlott Az egyikbe azokat az alkotásokat sorolhatjuk, amelyek a három képalkotó elem — föld, ég, tenger — közül legalább egyet (föld) és legfeljebb kettőt (föld, ég) ábrázoltak. A másik kategóriába azok tartoznak, amelyek e három képalkotó közül csak kettőt (tenger, ég) tartalmaztak. A kategóriák sajátossága abból fakad, hogy a kategória alkotó, meghatározó elemek (föld illetve tenger) egymást kizáró tényezők, közülük mindig egyik vagy másikszerepel (szerepelhet) a fotón. Szándékosan nem használjuk a képalkotó elemek megjelölésekor a táj vagy a víz kifejezést, mert e fogalmak nem fedik pontosan a műfajra jellemző képalkotó elemeket, amelyeknek jelenléte vagy hiánya műfaji kritériumként szolgál. 21. A tájképezők a kollodium nedves eljárás időszakában számos technikai nehézséggel küzdöttek meg. A tájfényképezést az tette valójában csaknem lehetetlenné, hogy a nedves lemez — éppúgy, mint korábban a dagerrotípia és a talbotípia — csak a kék, az ibolya és az ultraibolya sugarakra reagált érzékenyen. Az emulzió „egyoldalú" érzékenysége igazán akkor keserítette meg a fényképező életét, amikor megpróbálta a tájkép egyik legfontosabb elemét, az eget tónusaival visszaadni. Különösen a derült ég tette próbára a fényképező tudását, ha el akarta kerülni, hogy a kék ég ne csupán fehér foltnak lássék. 155
