Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - Tájkép, város- és épületfotó

Jegyzetek 1. Vitali, Lamberto: Un fotografo „fin de siéde" il comte Primoli Emaudi, Milano, 1968:11—12. 2 MacPherson kezdetben az albuminpa­­pír-eljárással dolgozott, majd 1856-ban áttért a gyorsabb kollodium-albumin eljá­rásra, amely lehetővé tette számára, hogy lemezeit jó előre érzékenyítse és otthon hívja elő őket 3. Rómában több „vetélytárssal" — nem utolsósorban az előkelő körökben igen népszerű, talbotipizáló francia Flacheron gróffal — is számolnia kellett Közülük az egyiket Alfred Normand-nak hívták. Ró­mában mintegy nyolcvan talbotípiát készí­tett 1851—1852-ben, de beutazta Görög­országot és ellátogatott Isztambulba is, ahonnan gyönyörű felvételekkel tért meg. (Normand, Alfred: Photographies d'ltalie, de Gréce et de Constantinople. Grafica Gutenberg, Italia, 1978.) A másik a Rómá­ban letelepedett angol akvarellfestő, James Anderson (eredeti nevén Isaac At­kinson, 1813—1877), aki éppen Mac­Pherson sikerei láttán kezdett maga is fo­­tografálni. A harmadik a francia Eugéne Piot, akinek Itália több városában készült felvételeiből — Olaszország műemlékei címmel — albumot is adtak ki 1 851 -ben. „A héliográfia gyors fejlődése nap mint nap új csodát eredményez. A minap szá­moltunk be Niépce de Saint-Victor úrnak a színek rögzítésére irányuló kísérleteiről és ma újabb eredményről adhatunk hirt. Egy, Itália műemlékeit bemutató albumsorozat első kötetét tartjuk kezünkben, amely öt nagyalakú lemezt tartalmaz. Az elsőn a pi­sai Campo Santo, a dóm és a harangto­rony, a másodikon ugyancsak a ferdeto­rony, a harmadikon a dóm belseje, a ne­gyediken a firenzei Santa Maria del Fiore templom egyik, az ötödiken pedig másik oldalkapuja látható. (...) Új fejezetet nyit ez a mű nemcsak az ikonográfia, de a fény­képezés történetében is, mivel ez utóbbi előtt — a sokszorosítás lehetőségeivel — ígéretes perspektíva nyílik." (Wey, Fran­cis: Publications photographiques L'ltalie monumentale par M. Eug Piot. La Lumié­­re, 1851:74.) Az album a franciaországi Lille-ben, Louis-Désiré Blanquart-Evrard 1 851 -ben nyitott fénynyomó műhelyében készült. Az évtized folyamán még számos, fotótörténeti jelentőségű és értékű albu­mot nyomtak itt Róma vonzásában élt és fotografált két évtizeddel később Enrico Valenziani (1842- 1 908), aki az 1 870-es évek nem­rég felfedezett, tekintélyes épület- és vá­rosfotográfusa volt (Le fotografie di Enri­co Valenziani. Centro Di, Firenze, 1975.) 3a Great Photographers :36 4. „Puszta szemünkkel sohasem láthattuk volna meg azokat a részleteket — írta 1852-ben egy szaklapban a Reims-ben készült felvételekről egy korabeli kritikus — amit ma Le Secq a katedrálisról elébünk tár. Miként a középkor építői, Le Secq úr is — igaz, hogy fényképekkel — megteremti a maga műemlékét." (Nouvelle histoire de la photographie francaise. 2 L äge du ca­lotype PCR 1976 34.) 5 Valamennyien más és más eljárással dolgoztak Le Gray és Le Secq a viaszpa­­pír-eljárás híve volt, Baldus a talbotípiára esküdött, Bayard pedig albuminnal bevont üveglemezre fényképezett (A l'origine de la photographie: Le calotype au passé et au présent Bibliothéque Nationale, Paris, 1979 41 —42.) 6. A Louvre egyik szárnyáról például 1500 felvételt készített. Valamennyi az épület egy-egy részletét ábrázolja. 6a Promenade sur le chemin de fér de Marseille ä Toulon (en 1859) par Adolphe Meyer, accompagnée de photographies de Baldus. Ed. du Palais Royal, Paris, 1974. 6b Vistas del Capricho. Madrid, 1 856. 6c Ricordo di Venezia. Venezia, 1 856. 6d Rapporto internazionale sulla fotográ­fia. Storia mercato, collezionismo Bolaffi Arte, Torino, maggio-giugno 1976:14. 6e Catalogo della Mostra GH Alinari, fo­­tografi a Firenze, 1852—1920. Firenze, 1977. 152

Next

/
Thumbnails
Contents