Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - Tájkép, város- és épületfotó
Abbot: Exchange Place, New York, 1 933 tartott fotográfusainak galériájában" — írta egy O'Sullivan pályáját értékelő mű bevezetőjében a ma élő legjelentősebb tájfényképezők egyike, az amerikai Ansel Adams.24b Teljes nevén Timothy H. O'Sullivan (1840—1882) Mathew B. Brady New York-i műtermében sajátította el a mesterség fogásait, majd hét éven át az amerikai polgárháborúban — Alexander Gardner alkalmazottjaként — módja és alkalma nyílott tökéletesítem tudását. Eredeti látásmódjáról azonban főként tájképei győzik meg kései csodálóit és bírálóit. A fényképezés nem egy technikai nehézségének lebírásában mutatott egyedi megközelítésmódja kiváltképp felvételeinek ég- és felhőzetábrázolásában válik nyilvánvalóvá.24c Kortársaitól eltérően — akik külön negatívról másolták be fényképeikre a felhőket — O'Sullivan bátran vállalta annak kockázatát, hogy fotóin tej - fehér, felhőtlen eget örökítsen meg. Sőt, ezt az oldott, üres felületet képein — köztük az 1867-ben készült Wa hsat eh Range hegycsúcsai című felvételén — kompozíciós elemként vette számításba. A századvég vezető tájfényképezői közül az angol Frank Meadow Sutcliffe (1853—1 941) tengert ábrázoló felvételei emelkednek ki.24d Le Gray méltó utóda kiváltképp a kikötők világát kedvelte. Híressé vált és számtalan kiállítást sikerrel megjárt képén — Kod a Whitby kikötőben — finom pára üli meg a kikötőben pihenő vitorlásokat. Erőtlen fény csillan a nyugodt tengeren és finom szellő fodrozza a víz felületét. „A végtelennek tűnő távlatok mindig izgalomba hozzák a szívemet és fel - ajzzák képzeletemet" — vallotta egy alkalommal Ansel Adams (1902), amikor tájképei születésének körülményeiről faggatták. Az amerikai fo-150
