Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - Tájkép, város- és épületfotó
Bisson-fivérek: A Mont Blanc megmászása, kb. 1860. Kollodium nedves lemez zői elsősorban a portréfényképészek voltak, a nehézségek viszont a táj - fényképezőknek jutottak ki. Többségük még nagyméretű, harmonikás, faburkolatú box-gépekkel dolgozott ekkor, a kisebb, „tájképezésre" is alkalmas készülékek csak lassacskán és később kerültek forgalomba. A tájfényképező nagyméretű, törékeny üveglemezt használt, amelyet maga készített elő a felvételhez és hívott elő utána. E műveletekhez vegyszerekre, előhívósátorra, tálakra és nem utolsó sorban „súlyos" nyersanyagra volt szüksége. Minden kiszállás valóságos expedíció számba ment. A fényképező és segítői kilométereket tettek meg ekhós szekéren, száz kilóra rúgó felszereléssel mászták a hegyoldalakat, fagyoskodtak vagy főttek a napon, áztak vagy dideregtek. A sikert soha, semmilyen körülmények között nem adták olcsón. Érthető, hogy a nézők hosszasan elidőztek az 1851-ben Londonban 140 rendezett ún. Nagy Kiállításon bemutatott, az Alpokban készült tájképek előtt és fennhangon dicsérték szerzőjét, a francia A. Ferrier-x, a tájfényképezés úttörőjét, lemezeinek áttetsző, „hideg" szépségéért. Az évek múlásával mind többen és többen merészkedtek — a messzeség után — a magasba. A francia Aimé Civiale (1821—1893) 1857-58-ban a Pireneusokban próbálja ki önnön teherbíró képességét, valamint felszerelésének tűrési határát. 1859- től 1868-ig évente két hónapot töltött fényképezéssel az Alpokban és hogy mozgását könnyebbé tegye, a jóval kisebb felszerelést igénylő viaszpapír-eljárás mellett dönt, amely — véleménye szerint — egyébként is vetekszik részletgazdagságban a nedves lemez eljárással.14 41 panorámafelvétele15 és 600, a hegyóriás legkisebb tájrészletét is bemutató fotója a korai tájfényképezés legbecsesebb darabjai közé sorolandók.15a
