Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - A festészettől örökölt műfajok - A portré

51. „Ovális alakú, csinos arc. (...) Az orr lekerekített, uralja az arc közepét. Finom orrcimpák. Kicsiny, telt ajkak. A felső ajak középen enyhén felfelé hajlik, éppúgy mint a szájszélek. Az arccsontok kevéssé hang­súlyosak Tágranyílt szemek, az orr felőli oldalon alig észrevehetően felfelé, a halán­ték felőli oldalon lefelé ívelő rajzolattal Rövid, dús, ívelt szemöldök." (PN: 1859:125) „Ha modellünk szeme kék, szembogarát tiszta indigókékkel fessük ki vagy elegyítsük kevés lakkal vagy szépiá­val. A szivárvány hártyát kobaltkékkel szí­nezzük, kontúrjait kevés kobalt és indigó keverékével húzzuk ki. Az alsó szemhéj ráncolatát rézvörössel, (...) a szempillát szépiával színezzük. Ez utóbbit a szemöl­dök festésénél is alkalmazhatjuk. (...) Az ajkakat és az orcát élénkpiros és rózsaszín keverékével fessük. Arányukat a modell jellegzetességeitől tegyük függővé: hol az előbbiből, hol az utóbbiból vegyítsünk be­le többet Ügyeljünk arra, hogy az arc és az ajkak festésére azonos színösszetételt használjunk. A felső- vagy árnyékolt ajak színezésekor adjunk az élénkvöros festék­hez egy kis lakkot. Az alsó ajak peremét gondosan húzzuk ki, ügyelve arra, hogy fényét, frisseségét megőrizze. (...) Az orrtő és az arc találkozásánál gyakran megfigyelhető árnyékot egy kis kobaltkék­kel vagy rézvörössel igazítsuk ki, ügyelve arra, hogy az orr lágy átmenettel olvadjon bele az arcba." (Wall: 133, 137) 52. Az ötletekből kifogyhatatlan Disdéri 1862-ben az ún mozaikképpe\ kísérlete­zik, amelyet 1863-ban szabadalmaztat. Híressé vált mozaikképén nem kevesebb mint 320 kortársának külön-külön elkészí­tett portréját dolgozta össze egyetlen tab­lóvá. 53. A francia cabine-bői (= helyiség) ki­csinyítő képzővel alkotott szó. A cabinet (magyarosítva kabinet) olyan, gyakran egy nagyobb helyiségből nyíló kisebbet jelölt, amelyben műtárgyakat, ritkaságokat tartottak vagy munkára, tanulásra szántak. A szót Window a képzőművészet foga­lomtárából kölcsönözte, amelyben a kis­alakú, értékes festményt illették a kabinet­kép elnevezéssel. 54 Dührkoop, Rudolf: Hamburgische Manner und Frauen am Anfang des XX Jahrhunderts. Hamburg, 1 905. 54a Rónai Dénes: Rudolf Duhrkoop A Fény, Budapest, 1911 :84 54b Dührkoop, Rudolf: Das Photographi­sche Bildniss und Seine Reform (Das Atelier des Photographen, VIII. 10, Ham­burg, 1 901.) „Az arckép és annak kulturális jelentősége legjelesebb műtörténészeink és kritiku­saink részéről elég gyakran tanulmány tár­gyává tétetett már (. .) Utódaink való­színűleg nem kevésbé fognak csodálkozni azon, hogy elődeik az 1860-tól 1900-ig terjedő években milyen szép, de kifejezés­telen arccal bírtak. Ezekben az években dühöngött ugyanis a legpusztítóbban a re­tus (...) Kárhoztatandó dolog volt már az is, hogy a porcelánszerű simításhoz való hajlam még a művészkörökbe is átharapó­­zott és másrészt, hogy a fotográfia meg­csökkentette a művészeknek adandó meg­bízásokat anélkül, hogy kárpótlásul a saját erejéből egyenértékű dolgot tudott volna teremteni (...) És ekkor egy olyan talál­mány merült fel, amely hivatva volt az ed­digi fotográfiát szélesebb, hatalmasabb alapokra fektetni és amit addig csak né­hány szakember űzhetett, közkinccsé vált ( .) És ezzel egész új utak nyíltak meg (...) Az amatőrök föllépésével (...) megkezdődött a fotografált arckép reform­ja (...) Az új arcképek (. . ) nem a mű­terem sztereotip világítására, sem az igényteljes, merev pózokra, a gondosan rendbeszedett ujjakra, a simított arc- és kabátráncokra, az esetleges unott mosoly­ra, a háttér görög templomára vagy roko­kó-szalonjára utaznak, hanem egyoldalú, olykor némileg ellentétdús, de aztán annál hatásosabb világításra. Határozatlan kör­vonalak a háttérben, intim, az ábrázolt sze­mély életszokásainak megfelelő testtartás és arckifejezés, egy bizonyos, a plasztikus hatást emelő életlenség (...) Az újabb nemzedék (...) a nagy festőművészek (...) példáját igyekszik követni: a képet egyszerű környezetbe foglalni. Vannak már, akik a magánlakásokban fényképez­nek (...) egyszerű falak előtt, ahol a vilá­gítás majd hatásos, majd laposra szabá­lyozható és nemegyszer két oldalról is ren­delkezésünkre áll. (...) Figyeljük csak meg, hogy a művészek képeik hátterét so­hasem tartják egész simán, hanem az is él, fény- és színfoltok tarkítják (...) A fény­118

Next

/
Thumbnails
Contents