Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - A festészettől örökölt műfajok - A portré
a királynő férjének halálát követő héten hetvenezer, róla készült vizitportrét adott el a legjelentősebb fényképsokszorosító üzemmel rendelkező Marion és Társa cég, A soha meg nem döntött rekordot azonban egy másik kép, a leányát a hátán lovagoltató walesi hercegnő portréja állította fel, amely háromszázezer példányban talált vevőre (PN, 1885: 136). 41a Stenger 156, 229 Winifred Ranke szerint 1825—1885. (Ranke, Winifred: Joseph Albert Hofphotograph der Bayrischen Könige. Schirmer und Moser, München, 1977. 158 p + Ml. és Gebhardt, Heinz: Königlich Bayrische photographie. 1838—1918 Laterna Magica, München, 1978, 384 p.) 42 Gernsheim: 227 43 Születése és elhalálozása évszámát illetően eltérnek a vélemények Egyesek szerint 1820-ban (Keim:37), mások szerint 1826-ban született (Beaton-Buckland 72) és 1891 -ben halt meg. 43a Taft: 342, 345, 349 44 A feitámasztékot az 1830-as években alkalmazta először Francis Chantrey szobrász (Gernsheim :231). 45. Az 1855-ben rendezett párizsi kiállításon a müncheni fényképész, Franz Hanfstangl (1804—1877) retusált portréi nagy feltűnést keltettek. Hanfstángl egymás mellé helyezte a retusálatlan és a retusált képeket, így a közönség maga is meggyőződhetett a kettő közötti lényeges különbségről — és érthetően — a retusált portréra szavazott Egyesek (Newhall:61 ; Freund: 68: Une invention . . . :21) őt, mások Emil Rabendinget (1823—1886) tekintik a negatív retus „atyjának" (Eder:354. 429: Stenger: 67; Focal Encyclopaedia :56; Fotolexikon: 182). Rabending azonban — ebben Eder és Stenger is megegyezik — csak 1860-ban — a Fotolexikon szerint 1866-ban — mutatott be Bécsben retusált negatívokat. Gernsheim viszont úgy vélekedik (117), hogy Talbot barátját, Henry Collent illeti az elsőbbség A korabeli sajtó szerint is „(. . .) Collen gondosan javítja a ruha redőzetei és az arcvonások legapróbb hibáit és e javítástól munkái teljes mértékben különböznek a többi amatőr képeitől." (The Edinburgh Review, 1 843:309) Nemcsak a laikus, de a szakértő (David Brewster) is elismeri, hogy Collen portréi ,.(...) tökéletességben vetekednek, sőt felülmúlják a legjobb miniatűröket is (. .)" (Great Exhibition Reports of the Juries. 1852 :276.) 46. „ (. . .) A fotográfus első dolga — ha jó portrét akar készíteni — felfedni az előtte ülő ember igazi énjét, tényleges típusát (valamennyi kiemelés tőlünk — Sz G ). Ehhez tanulmányoznia, ismernie kell őt. Csak miután kellőképpen megismerte, találhatja meg a hozzá leginkább illő ábrázolási formát Megfontoltan kell döntenie arról, hogy milyen magatartás, mozdulat, arckifejezés illik legjobban modelljéhez: milyen távolságból, milyen fényviszonyok közepette, milyen öltözékben, milyen kellékekkel kívánja megörökíteni. Egy portrét megkomponálni annyit tesz, mint ügyelni arra, hogy a kiválasztott részek a kívánt egészet, az egyedüli, megismételhetetlen összhatást szolgálják. Tekintsünk egy példát. íme modellünk, a tudós. Egész életét tanulmányok közepette töltötte A szüntelen töprengés, elmélyülés ráncokat vésett homlokára Görnyedt, szinte megtört ember. Elméjének művelése egészsége rovására ment. Nyugodt, csendes, elnéző valaki, akinek arcán bölcs mosoly ül. Ilyennek ismerik mindazok — rokonok, barátok—, akik nap mint nap találkoznak vele. Öltözéke is tökéletes összhangban van fizikai és szellemi állapotával. Azonnal észrevehető, hogy nem sokat ad a külsőségekre. íme egy ember valódi énje, aki azzal a szándékkal érkezik hozzánk, hogy portréját elkészíttesse velünk. Előfordulhat, hogy arckifejezése ezúttal eltér a megszokottól. Az alkalomhoz illő ruhát öltött, amely cseppet sem hasonlít ahhoz, amit nap mint nap hord. Tartása — amint modellt áll — természetellenes, erőszakolt Rábeszélték, hogy tartson kezében egy vaskos könyvet, tegyen úgy, mintha olvasna. A fotográfus feladata, hogy mindezek mögött felismerje igazi énjét, modellje típusát, azt, akit fentebb lefestettünk Ha felfedtük igazi énjét, egyéniségét, az ábrázolás stílusa szinte önmagától adódik. A portrénak — a hasonlóságon túl — éreztetnie kell a tudós elmélyültségét, nyugalmát, töprengését Keresetlen mozdulatok, bensőséges fény, mérsékelt kontraszt, egyszerű háttér, kevés kellék illik hozzá. 116
