Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)
A műfajok születésétől a műfajok felbomlásáig - A festészettől örökölt műfajok - A portré
adta megrendelői tudtára, hogy a jövőben nemcsak dagerrotípiák, de papírképek készítésére is vállalkozik. Kortársait mégis addig sosem látott, hatalmas méretű — 26x32-es — dagerrotípiáival kápráztatta el. Számos, neves személyiséget örökített meg. 1847-ben IV. Frigyes Vilmos hívására — akinek egyetlen portréját neki köszönhetjük — Berlinbe költözik és a Rittersaalban nyitja meg műtermét (Kempe:1975). Erőfeszítései hiábavalónak bizonyulnak. A kálotípia nem honosodott meg az 1840-es években sem Hamburgban, sem Berlinben. 1 2. „Adamson fényképei szépségüket és a belőlük gazdagon áradó érzelmeket tekintve Rembrandt grafikáihoz hasonlíthatók. Néhányukról maga Talbot úr is nagy elismeréssel nyilatkozott, kijelentvén, hogy a legsikerültebbek között van a helyük, amelyeket valaha látott (...)" (David Brewster írása a The Edinburgh Review 1843 januári számában Idézi Gernsheim :1 1 9.) 13. Edinburgh-ban — ahol tevékenységüket kifejtették — elsősorban portrékészítéssel foglalkoztak, de időről időre kilátogattak a környező halászfalvakba, megörökítették azok jellegzetes alakjait. Életképeik híven tükrözik a halászok, tengerészek viseletét, szokásait és mindennapjait (Schwarz, Heinrich: David Octavius Hill, master of Photography. Viking Press, New York, 1931 68 p +80 ill.) 13a James :1975 és Gautrand, Jean- Claude: Victor Regnault. Le Nouveau Photo-Cinéma (a továbbiakban NPC), 1978:62—73 14 A francia Gustave Le Gray életútja mindenki másénál tökéletesebben érzékelteti, miként hatottak a körülmények a művészpályákra: miként befolyásolták, alakították— a kényszer és a szükség — a képzőművészből lett fotográfusok életútját. A fiatal Le Gray Picot műhelyében tanul, aki maga Dávidtól és Girodet-től sajátította el a festőmesterséget. A műhely jó hírnévnek örvend. Le Gray művésszé érését akadályozza, késlelteti, hogy szüntelen anyagi gondokkal küzd. Családja van, de vágyai, elképzelései is, amelyeket szeretne képekben megvalósítani. A fényképezés felkelti figyelmét, de csak a fotokémia érdekli Hamarosan minden idejét kísérleteknek szenteli, amelyekből új eljárások születnek. A kollodium nedves lemez eljárás ötletét Archert megelőzően munkálja ki (Le Gray :1 850), és elsőbbségét az angol feltaláló sem vonta kétségbe. Nevéhez fűződik a viaszpapír-eljárás kidolgozása is. Évek telnek el e sok költséget igénylő kísérletezéssel, míg úgy dönt, hogy felhagy a festéssel és a fényképezést választja hivatásul. Egy gazdag megbizó bérel számára műtermet. A ház földszintjén a Bisson-U- vérek— Louis-Auguste (1814—1876) és Auguste- Rosalie (1 826—1 886) — nyitnak stúdiót Elegáns üzletük kirakata előtt tolong a tömeg, csodálja a Louvre-ról és a svájci havasokról készült fényképeket. Bent a kor jeles művészei — a költő Théophile Gautier, a művészetkritikus Jules Janin, a festő Eugéne Delacroix — adnak egymásnak randevút Mielőtt Bissonéktól távoznak, fellátogatnak Le Gray műtermébe és megtekintik legújabb képeit. Az illusztris vendégek művészetszeretete és pártolása határtalan, vásárlóerejük azonban korlátozott. Valamennyien állandóan pénzszűkében vannak. A nagylelkű Le Gray nem tehet mást, megajándékozza őket portréikkal, nem kérve ellenszolgáltatást. Sok pénz csordogál ki Le Gray kezei közül ily módon, hisz egy-egy kép elkészítése órákat követelt az igényes fotóművésztől. Amúgy sem bővelkedett megrendelőkben, hiszen a korszakban dívó magas árak sokakat elijesztettek. Következmény: Le Gray és a Bisson fivérek rövid idő alatt tönkrementek, bezárták műtermüket. 1 5. Az 1 847 őszén alakult londoni Fényképészeti Klub esete minden más példánál jobban illusztrálja e korszak művészi céllal alkotó fotográfusainak habitusát. A klub tagjai — valamennyien kálotipizálók— hetente egyszer-kétszer gyűltek össze valamelyikük lakásán. Megmutatták egymásnak legfrissebb munkáikat és kicserélték véleményüket a látottakról. Köztük volt az ügyvéd Roger Fenton, a szobrász Frederic Scott Archer, Hugh Welch Diamond (1809—1 886) orvos — az első, aki elmebetegekről katartikuserejű portrékat készített —, Philip Henry Delamotte (1820— 1889), aki kamerájával — 1 851 -tői 1 854- ig — hétről hétre végigkísérte a Crystal Palace kiállítóhelyiség építési munkálatait, 110
