Szilágyi Gábor: A fotóművészet története a fényrajztól a holográfiáig - Képzőművészeti zsebkönyvtár - Képzőművészeti zsebkönyvtár (Budapest, 1982)

Tartalom

Hogy tárgyához felnőhessen e forma:

Akkor tudnám megörökíteni A Természetet s Műved; s hirdeti Majd minden sorom — e találmány isteni.

És most egy kert jelenik meg az ernyőn;

Vajh, mily tűnő szépségű jelenet jön?

Kristály-forrás, csillámló zuhatag,

Sövény-szobrok s árnyék lugas alatt,

Nyírt tiszafa, festett krisztustövis,

Halványfehér liliom s kék írisz!

Piros rózsa, rikító tulipán.

Virágok virulnak az oldalán;

Színük akárha az eredeti,

Száruk enyhe zefír lengeti;

Vagy legyen a kép gazdag őszi táj,

S a másolat gyümölcsöket kínál:

Húsos cseresznyét, barackot, lila Szőlőfürtöket, karnyújtásnyira;

Ott dús-fürtű fa kínálja a szedret

Kezed csábítva: könnyíts rajta, szedd meg;

Egy ág rezdül — a falból szél fakadt fel —,

S hull a szilva, nesze, röptében kapd el.

Festő ecsetje hogy henceghet itt?

Ily mozdulatot művébe ki vitt?

Nem, nincs versenytársad: senki se másol Természetet úgy, mint Te, senki más oly Hűen — mert ez olyan, mint igazából;

Nem mázol, mint a festmény; jó aránnyal — Fény szerint — halvány színt erőssel árnyal,

S a képen így minden — kinek mi kell —

Mozdulataiban életre kel;

Mint Prométeusz: szent tüzet loptál Te el.

Hát tárd elénk újra a tiszta rendet.

Föld, Ég, Víz, Lég — a hívásodnak enged.

Sokszáz lénnyel népesül be a táj,

Amíg csak terjed a látóhatár;

Az új látvány friss csodákhoz vezet,

Minden színváltás újabb élvezet (...)*

Fordította: Ferencz Győző

* Ismeretlen szerző művének részlete. Verses. — occasion'd by the Sight of a Chamera Obscura. London, 1747.

10