Zipernovszky Ferenc: A fluoreszkáló fénycső jelentősége, előnyei, működése, áramköre, gazdaságossága, kiválasztása (Budapest, 1951)

37

esetben eltér a szinusvonaltól. Ezért a cső által felvett váltóáramú teljesítmény kiszámításánál a 9? fázisszög mellett figyelembe kell venni a formafaktort (k) is, minek folytán a cső váltóáramú teljesítményét a kővetkező összefüggés szolgáltatja:

W — E • I • cos 99 • k watt

ahol E és I a cső kapocsfeszültsége, illetve áramerőssége és k értéke a feszültség- és áramgörbe alakváltozásától függően 0,85—0,95 között fekszik.

A fénycső begerjesztésére szolgál a gyújtó (starter), amely neongázzal töltött parázslámpaszerű kis-zárt cső, melynek egyik elektródája bimettal-szallagból álh Bekapcsoláskor a gyújtó

6. ábra. A fluoreszkáló fénycső áramkörének kapcsolási vázlata.

sarkaira a teljes hálózati feszültség jut, amely a gyujtócsőben villamos kisülést idéz jdő. Az ennek hatása alatt fejlődő meleg a bimetall-szaíagot elhajíítja, úgy hogy a K kontaktus zár (lásd 6. ábrát). Ilymódon zárul a fénycső gerjesztési áramköre és az elektródák izzani kezdenék, a fénycsőben megindul az elektrónáramlás és ionképződés, a cső áramerőssége megnövekszik. Ezáltal a gyújtó shuntbe kerül, kapcsain a feszültség lényegesen lecsökken, benne megszűnik a kisülés, a bimetall visszanyeri eredeti alakját és a K kontaktus megszakítja az elektródákat izzító áramkört, miáltal az induktív előtét a csőnek feszültséglökést ad. Ezzel a cső begerjed, áramerőssége eléri az üzemi értéket és most már a fénycső elektródáit a kisülési áram tartja tovább izzásban. A gyújtás után úgy a cső, mint a vele párhuzamosan kapcsolt gyújtó sarkai között a feszültség a bekapcsolási értéknek kb. a felére csökken. A g}mjtó úgy van méretezve, hogy ez a feszültség már ne legyen elegendő a