Zipernovszky Ferenc: A fluoreszkáló fénycső jelentősége, előnyei, működése, áramköre, gazdaságossága, kiválasztása (Budapest, 1951)
a luminofor megjelölése a gerjesztő energia hullámhossza millimikronban a fénykisugárzás közepes hullámhossza millimikronban fényhasznosítás lm/w A 366 505 230 B 366 575 241 C 366 535 182 D 366 470 8 E 366 555 29 F 366 630 16 A táblázat adatai szerint különösen kitűnő eredményt értek el a sárgászöld színű fényt emittáló A, B és C luminoforokkal. Ha a világítóanyag több hullámsávon emittálT vagyis többféle színű fénynyalábot bocsát ki, akkor azok színhatása az egyes sugárzások intenzitásának figyelembevételével összegeződik. Vannak alapanyagok, amelyek ibolyántúli sugarakkal gerjesztve fénysugárzásuk színképét az aktivátor mennyiségének módosításával oly nagy mértékben változtatják, hogy ugyanazon luminoforral az ibolyától a sötétvörösig a spektrum minden színe előállítható. A legtöbb fénycsőben több luminofor keverésével érik el a kívánt színképű fénysugárzást, de készülnek már oly fénycsövek is, amelyek egyetlen luminoforral oldják meg a feladatot. Számos luminofomak, így különösen a földalkáliszulfidfoszfomak legtöbb emissziószínképe a látható fény hullámsávjába, a többi részben az ibolyántúli, részben az infravörös övbe esik. Gyakorlati szempontból természetesen elsősorban a látható övbe eső sávok értékesek, amelyeknek színére nézve a következő táblázat szolgáltat néhány tájékoztató adatot: 3. táblázat a luminofor megjelölése a fénysugárzás súlypontja millimikronokban a kisugárzott fény színe SrSBi 395 ibolya CaSBi 440 kék ZnSCu 520 zöld ZnSMn 580 sárga BaSC u 600 narancs CaMCu 615 vörös
