Zipernovszky Ferenc: A fluoreszkáló fénycső jelentősége, előnyei, működése, áramköre, gazdaságossága, kiválasztása (Budapest, 1951)
22 lényegesen magasabb és fényének színösszetétele sem teljesen kielégítő. Ezért a tudomány és technika ismét új utakat keresett és a céltudatos kutatómunka előtérbe hozta a fluoreszkáló anyagokat, a mai fénytechnika egyik legfontosabb vívmányát, amely a világítástechnikának új lehetőségeket nyitott. Érdekes, hogy miként az izzólámpánál, úgy a gázkisüléses lámpáknál is a múlt század közepén történt első kísérletektől a teljes értékű kifejlődésig több mint egy. fél évszázad munkájára volt szükség, ami már önmagában is mértékül szolgálhat arra, hogy mennyi nehézséget kellett leküzdeni, amíg ennél a két legfontosabb fényforrásnál sikerült a mai színvonalat elérni. Lássuk már most közelebbről azon lumineszkáló folyamatokat, amelyek a gázkisüléses fényjelenségeknél fellépnek és a fémgőzlámpák működésének alapjait képezik. A gázkisüléses lámpákban végbemenő atomikus folyamatok egyik legfőbb szereplője az elektron, amelyet 9 X10-28 gramm tömegű parányi energiacsomóként fogunk fel, amelynek negatív villamos töltése e — 1,59 X 10“19 coulomb. Ha szabad elektront villamos mező hatásának teszünk ki, akkor egyenletesen gyorsulva tovább mozog s ha útja folyamán \\ potenciálú helyről V2 potenciájú helyre jut, akkor potenciális energiájának változása: e (F2 — —Fj). Ugyanakkor sebessége i^-ről v2-re növekedvén, kinetikai energiájának változása: 2 {v2 — ví) minélfogva a tovahaladó elektron energiaegyenlete e(v2-v1) = U4-4) A nyugalmi állapotról induló elektron 1 volt potenciálkülönbséget átfutva v = 5,95.107 cm/perc ^ 600 km/mp sebességet ér el. Ezen állapotban az elektron kinetikai energiája 1,59.10~12 erg, amely energiamennyiséget az atomfizika egy elektronvoltnak nevez. Elektronmozgáson alapuló gázkisülésnek nevezzük általában azokat a folyamatokat, amelyeknél villamos áramot nem vezető gázokat és gőzöket villamos mező behatása alatt vezetőkké teszünk. Gázok és fémgőzök atomjai alkalmas módon gerjesztve fényt bocsátanak ki, melynek hullámhosszúsága az illető gáz sajátossága.
