Zipernovszky Ferenc: A fluoreszkáló fénycső jelentősége, előnyei, működése, áramköre, gazdaságossága, kiválasztása (Budapest, 1951)
12 A tervezés alapjául szolgáló világítási táblázatok, mint ismeretes, nyugvó vagy csak lassan mozgó műveletekhez vannak szabva. Ámde a gyáriparban igen sok munkanemnél a tárgy vagy szerszám körben, egyenes vonalban vagy ingaszerűen mozog, mint körfűrésznél, lyukasztásnál, marásnál vagy szövésnél. Mindezen műveleteknél a munkás kezei állandóan közvetlen sebesülési veszélynek vannak kitéve. Már pedig ki nem elégítő világításnál néhány órai munka után szemfáradtság jelentkezik, a munkamenet lassúdik, a f igy előkép esség csökken, a balesetveszély nő. Munkafiziológiai vizsgálatok igazolják, hogy a szemfáradást és annak következményeit a világítás megfelelő felerősítésével megelőzhetjük. E célból tervezésnél a munka gyorsaságához és veszélyességéhez mérten egy biztonsági tényezőt vezetünk be, melynek értéke nagyobb 1,0-nél. Ezzel a normális megvilágítási erősséget szorozva, kapjuk az ilyen munkahelyeken megkívánandó világítási erősséget. Nagy figyelmet igénylő veszélyes munkáknál a biztonsági tényező 1,5, hosszú tartamú és fokozott veszélyességű munkánál 2,0. A felerősített világítás legcélszerűbb fényforrása: a fluoreszkáló lámpa. Gyengült látóképességű dolgozóknak erősebb világításra van szükségük. Van még egy körülmény, amelyet eddig a gyakorlat elhanyagolt és ez a gyengült látóképességü dolgozók munkahelyének megfelelő világítása. Az ipari gyakorlatban használt világítási táblázatok ugyanis teljes látóképességű dolgozók szemeinek az igényéhez vannak szabva. Viszont statisztikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a dolgozó társadalom 40%-ának szemei fogyatékosak (rövidlátás, asztigmia stb.), mert az emberi szem leromlik a korral, túlzott használattól és sok esetben rossz világítástól. A szemnek a korral járó gyengülése rendszerint 40 év felett kezdődik. A pupillaátmérő folyton kisebbedik, ezáltal kevesebb fény jut a szembe, a kép a retinán sötétül, a szem alkalmazkodó képessége és vele a látás élessége csökken. Azonban a szem leromlott látóképessége a munkahely-világítás felerősítésével nagyrészben kiegyensúlyozható. Az eziránt végzett kísérletsorozatok a felerősítés (a világítási többlet) számszerű mérvét is megállapították, amely középértékben 40 éveseknél 50%, 50 év körüli korban 80%, 60 éveseknél 130% és 70 éves korban 200%. Ma az ipari dolgozók általános kora lényegesen magasabb,
