Zipernovszky Ferenc: A fluoreszkáló fénycső jelentősége, előnyei, működése, áramköre, gazdaságossága, kiválasztása (Budapest, 1951)

9

gítás, hanem minden munkamenet oda kerülhet, ahova az funkcionális rendeltetése folytán váló, mert a fluoreszkáló fénycső által nyújtott mesterséges napfény sikeresen pótolni tudja a hiányzó természetes nappali világosságot. Sőt, versenyképessége oly nagymérvű, hogy létesülnek ablaknélküli üzemi helyiségek, valamint egész gyárépületek, amelyekben télen-nyáron, éjjel-nappal a fluoreszcenslámpa az egyetlen fényforrás.

Igen tanulságos a mesterséges világítás erősségének összehasonlítása a természetes nappali világításéval műhelyekben és irodákban. Természetes világítással bőségesen ellátott munkahelyeken, műhelyekben és irodákban a világossági tényező, vagyis a belső és külső világítás állandó aránya, legalább 5% szokott lenni. Eszerint a nappali világítás erőssége borús téli napokon 5000 lux szabadtéri világításnál 250 lux, derűs nyári napokon kedvező fekvésű munkahelyeken 1000 lux körüli értékű, sőt nagy ablakok közelében a 2000 luxot is megközelíti. Sok ipari művelethez, így elsősorban pontosabb esztergályozáshoz, maráshoz, fúráshoz stb. 250 lux nem elegendő. Bárki megfigyelheti, hogy műhelyekben nappal is számos munkahelyen használnak a gépeken kiegészítő mesterséges világítást, amely a természetes világítás 150—250 luxnyi értékét 400—600 luxra növeli. Ezt az illető dolgozók minimális világítási szükségletnek minősítik és ragaszkodnak hozzá, noha az izzólámpa sárgás fénye előnytelenül keveredik a természetes napfény fehér színével. Ez is egy olyan feladat, amelyet fénycsővel ma kifogástalanul meg tudunk oldani.

A munkahelyeken esetenként alkalmazandó megvilágítási erősség helyes megválasztása a világítási tervezés egyik sarkpontja s mivel a kellő megvilágítás a jó látás és munka első követelménye — de egyben a világítás legfőbb költségtényezője is — a különféle munkához szükséges megvilágítás megállapításának alapelvei igen fontosak.

Az eddig mondottak a gyakorlati tapasztalatokat vázolták; lássuk azonban röviden a tudomány megállapításait is. Szemfiziológiai vizsgálatok szerint a látás tényezői sorában a négy legfontosabb: a tárgy mérete, a tárgy fénysűrűsége, a kontraszt a tárgy részletei, illetve a tárgy és háttere között, valamint a szemlélet tartama. A mindenkori látótér közepes fénysűrűsége szabja meg a szem alkalmazkodási állapotát, amely döntően befolyásolja a kontrasztérzékenységet. Ugyancsak tudományos kutatás eredményezte a Weber—Fechner-féle törvényt, amely szerint az em-