Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)

4. Mozgástani alapismeretek

Szülővárosában, Pisában az Arno folyó mellett végezte első tanulmányait, itt iratkozott be az egyetemre, itt kezdett foglalkozni matematikai és fizikai vizsgálatokkal. Egészen fiatalon kinevezték egyetemi tanárnak, pár évet tanított is a pisai egyetemen, de azután a padovai egyetemre hívták meg a matematika és csillagászat katedrájára. 16 évet töltött Padovában. Ez volt életének legmozgalmasabb, legderűsebb időszaka. Szabadon, minden világi és egyházi akadékoskodástól mentesen dolgozott, tanított; tanítványai szerették. Sajnos — valószínűleg anyagi okok miatt — később elfogadta a toszkánai nagyherceg meghívását, és udvari tudósként — mint címzetes pisai egyetemi tanár — Firenzébe költözött. Bár ne tette volna. Sok keserűség jutott osztályrészéül Firenzében. Padovában — nálunk németesen Páduának mondják — a velencei köztársaság területén senki sem szólt bele munkájába, és egyházi oldalról sem mertek hozzányúlni. Velence ebben a korban már némileg polgáriasult, a pápa' hatalma nem terjedt ki rá. Firenzében azonban szembekerült az egyházi hatóságokkal.

Galilei kutatásai kétirányúak: csillagászatiak és fizikaiak. Elmondjuk röviden, melyek voltak legfontosabb csillagászati felfedezései, mert hírnevét — és balsorsát — ezekkel vívta ki. Távcsövével elsőnek pillantotta meg a holdhegyeket. Felfedezte a Jupiter bolygó holdjait, meglátta a Venus bolygó fényváltozásait, és (Fabricius és Scheiner német tudósokkal egy időben) felfedezte a Nap foltjait.

Mindez egyszerűen hangzik, de jelentőségük akkor óriási volt. A holdhegyek megpillantása azt jelentette, hogy messze tőlünk a világűrben létezik egy világ, ahol hegyek, völgyek, síkságok vannak (Galilei tengernek hitte a síkságokat. A holdtérképen ma is „Esők tengere” és hasonló elnevezések olvashatók). Bebizonyosodott, hogy a Föld nem egyedüli hely a világon, ahol hegyek stb. vannak. A Jupiter körül keringő holdak hasonlatosságot tüntettek fel a Nap körül keringő bolygórendszerrel. A Venus fényváltozásai igazolták, hogy akárcsak alföld, a Venus is a Naptól kapja fényét, kering körülötte, ezért más és más megvilágítást kap. A napfoltok pedig a Nap — Arisztotelész óta ragyogó tisztának hitt — felületét foltosnak mutatták az embereknek.

59