Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)
10. Testek egyensúlya
tású kocsiknál olyan, hogy nemcsak az első, hanem a hátsó kerekeket is lehet kormányozni. így nagyon kicsiny sugarú körön is — majdnem helyben — el tud fordulni a kocsi. Nehéz tehergépkocsik, vontatók, autóbuszok kormányzása meglehetős testi erőt kíván a vezetőtől. Ezért újabban az ún. „szervo-kormány” bevezetésével foglalkoznak. Ennél a kormánykerék elforgatásával csupán a megfelelő érintkezőket, szelepeket, csapokat stb. működteti a vezető, mert a kormányzás gépi úton történik. Először a hajókon vezették be a szervo-kormányművet, mert a nagy hajótestek mozgási irányának megváltoztatásához óriási kormánylapátokat kell mozgatni, amire az emberi erő már nem képes. Helyesen szerkesztett és pontosan megmunkált kormányszerkezet olyan, hogy irányváltozás után a kocsi önműködően egyenesbe áll vissza, miközben a kormánykerék is visszaforog az alapállásba. Gépjárművek biztonságos kormányzását még az első kerekek különleges módon való beállításával is segítik. A kerekek egyenesben való haladáskor sem párhuzamosak a haladási iránnyal. A kerekek első széle közelebb van egymáshoz, mint a hátsó. Ezt az állást összefutásnak nevezik. Az összefutás megkönnyíti a gépjármű egyenes irányú haladását, mert csökkenti a kerekek rezgését. Az összefutás kb. 5 mm, azaz a kerekek első széle ennyivel közelebb van egymáshoz, mint a hátsó. Ha túlzottan nagy az összefutás, a gumiabroncsok erősen kopnak (98. ábra). A csonktengelyek csapjai sem állanak pontosan függőlegesen, hanem felső részük kissé hátradől. A csapot képzeletben meghosszabbítva, ez az egyenes előbb éri el a talajt, mint a kerék. A kerék mintegy ráfut erre a pontra, ezért a csap ilyen állását ráfutás-nak hívják (99. ábra). A ráfutás hatása azonnal érthető, ha a zongoralábaknál, vagy az ún. zsúrkocsiknál használatos villás kerekekre gondolunk (100. ábra). 11* 163 98. ábra. Gépjármű első kerekeinek ,,összefutása”
