Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)

8. Az energiamegmaradás törvénye

Nézeteit „Az erő mennyiségi és minőségi meghatározása” c. művében fejtette ki. A dolgozatot elküldte egy berlini folyóirat szerkesztőjének, Poggendorff-nak, hogy lapjában közölje. A levél kelte 1841. június 16. volt. A dolgozat úgy látszik elkallódott, mert csak 1881-ben, negyven évvel később jelent meg egy másik munkában, facsimile — az eredeti kézírást hűen bemutató — formában. Nyomtatásban csak 1893-ban, tehát megírása után több mint ötven év múlva jelent meg.

Mayer, miután hiába várta tanulmánya megjelenését, több szaktudóshoz fordűlt, így Liebig-hez, a nagy kémikushoz, majd a francia akadémiához. Kiadóknál is próbálkozott, de csak elutasítást kapott, míg végre 1849-ben egy napilapban ismertette elméletét. Erre azután a tudósok is válaszoltak, és kioktatták, hogy a mozgás és a hő közötti kapcsolat feltételezése, ahogy Mayer beállítja, tudománytalan és téves.

A tudományok történetében ilyesmi nemegyszer előfordult. A forradalmian új, merész tanítást nehezen fogadják el a kortársak.

Zaklatott idegrendszere nem bírta az állandó visszautasítást, megbetegedett, és kórházba került. Nagy nehezen azután mégis felfigyeltek rá, elsősorban Tyndall — híres fizikus és tudománynépszerűsítő — hívta fel a világ figyelmét az új tanításra, az ismeretlen heilbronni orvos elméletére. Tyndall „A hő mint mozgás” címen értekezett az új tanról. Ez a tanulmány magyar nyelven is megjelent.

Mayer 1878-ban halt meg. Pályája szinte klasszikus példája annak, miként áll ellen egy még meg nem érett kor valamilyen új, nagy eszmének, de példája annak is, hogy szívós kitartással az új eszmét érvényesíteni lehet.

Mit mond a fizikus és kémikus, létezhet-e mégis örökmozgó?

Olyan értelemben, ahogyan a régiek elképzelték, természetesen nem lehet róla szó. A légüres térben mozgó, súrlódástól teljesen mentes gépezet legfeljebb csak saját magát tudná elhajtani azzal az energiával, amit a megindításkor belefektettek.

Vannak azonban olyan energiák, amelyek nagyon hoszszú időn át működtethetnek szerkezeteket. így például a lég140