Fehér Imre - Horváth Árpád: A fizika és a haladás 1. rész (Budapest, 1960)

8. Az energiamegmaradás törvénye

8. AZ EXERGIAMEGMARADÁS TÖRVÉNYE

8.1. Az örökmozgó

Perpetuum mobile-nek, örökmozgónak mondják a feltalálók ősi álmát, az olyan gépezetet, amely egyszer megindítva örökké jár, nem kell táplálni, forog-forog szakadatlanul.

Amióta gépeket készít az ember, futott ezután a vágyálom után. Elképzelték, hogy malmokat, üzemeket hajtanak ilyen szerkezetekkel.Hihetetlen nagy szellemi energiát s anyagi áldozatot fektettek ebbe a meddő próbálkozásba. Akárcsak az aranycsinálás, izgatta a tudósok és nemtudósok fantáziáját ez az elképzelt, végtelenül hasznos gépezet. Még ma is sok tervet, találmányt nyújtanak be örökmozgóról a szabadalmi hivatalokhoz.

Sok diák is próbálkozik megépíteni az örökmozgót; fúrnak-faragnak, de a gép csak nem indul meg. Ma azonban már csak a fizikában járatlanok törik a fejüket ezen a hiábavalóságon.

Elsőnek a francia akadémia mondottaki a 18. században, hogy perpetuum mobile-re vonatkozó terveket, találmányokat nem vizsgál felül.

Mi hát a helyzet az örökmozgónál? Nézzük meg, hogyan képzelték először a „feltalálók” az örökmozgót?

Tekintsük pl. az óraszerkezetet. Az óra jár, rugója kibontakozik, vagy az órasúly leereszkedik. Egy idő múlva a szerkezet önmagát felhúzza, a súlyt felemeli, a rugót megfeszíti. (A „felhúzás” azt jelenti, hogy a súlyt felemeljük, felhúzzuk a magasba. A kifejezés átment a rugós szerkezetekre is.)

Nézzünk egy másik elképzelést. Adott víztartályból a víz lapátos kerékre folyik. A kerék szivattyút hajt, ez azután felnyomja a vizet a kiürült tartályba.

135