Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

III. fejezet. Technikai kultúra Magyarországon a Mohács utáni két évszázadban

bek között Nagyszombat példáján figyelhető meg. Itt nemcsak jóhírű nyomda működött, hanem a helység egyben a jezsuita, legmagasabb szintű oktatás fellegvárává emelkedett.

Itt hozta létre Pázmány Péter a jezsuita iskolarendszer legmagasabb tagozatát, az egyetemet, amelynek alapító okmányát 1635. május 12-én írta alá. Két fakultás indult, a bölcsészeti és a teológiai - a harmadikat, a jogi fakultást 1667-ben nyitották meg. A három évfolyamos bölcsészeti karon logikát, fizikát (a 2. évben), matematikát (szintén a 2. évben), etikát és metafizikát tanítottak. A XVII. század második felében többször viselt itt dékáni és rektori tisztséget a jezsuita polihisztor Szentiványi Márton (1633-1705). Sok egyéb előadott tárgya mellett több éven át tanította a fizikát és a matematikát is. Számunkra azonban itt elsősorban annak van most jelentősége, hogy - Zemplén Jolán szavaival - „ő is foglalkozott műszaki, építészeti kérdésekkel". (Zemplén 1961. 149.) A technika számos új alkotását tanulmányozta nagy érdeklődéssel - így például a porcelánt, a távcsövet, az iránytűt, a térképeket, az új konstrukciójú órákat. (Hozzátehetjük, hogy ezek a szakterületek egyben olyan kiterjeszkedéseket jelentettek, amelyekkel kapcsolatban Szentiványinak nem kellett attól tartania, hogy összeütközésbe kerülhet vallása és rendje nézeteivel. A fizikáról - a teológiát követő fizikáról -, a csillagászatról már nem lehet ugyanezt elmondani.) Szentiványi nevéhez fűződik egy viszonylag modern optikai értekezés is, amelyben részletesen kidolgozta a látás elméletét és fiziológiáját. Mindazonáltal munkásságának egészét véve figyelembe inkább tekinthetjük őt egy széles spektrumú tudomány-népszerűsítőnek, mint szaktudósnak.

A nagyszombati egyetemmel kapcsolatban igen figyelemreméltó Fodor Ferencnek az a megállapítása, hogy a rendszeres mérnökképzést megelőzően több magyar mérnök pályája indult Nagyszombatról. „Több olyan névvel találkozunk ugyanis a nagyszombati egyetem anya könyvei ben, akik később neves földmérőkként lettek ismertekké." (Fodor 1957. 11.) Fodor szerint ezek nem valószínű, hogy Mikovinytől vették át a tudásukat, sokkal valószínűbb az, hogy vagy a nagyszombati egyetemen tanultak matematikát, vagy valamelyik akadémián. Később azután egy praktizáló mérnök mellett szerezhették meg a felmérésekhez szükséges gyakorlati tudást. Bár kétségtelen, hogy ilyen nagyszombati indíttatású mérnökökkel, mint amilyenek például Dlholuczky János és Magyar István, inkább a XVIII. században találkozunk, mégsem lehet teljesen kizártnak tartani, hogy akár már a XVII. század végén is léteztek Nagyszombatban tanult és mérnökként dolgozó szakemberek.

A protestánsok iskolái között igen jó hírű volt a XVII. század közepén az eperjesi evangélikus iskola. Itt volt tanár, majd rektor Bayer János 1659 és 1666 között. 1663- ban jelent meg Kassán „...Lux Mentium" című munkája, amelyben a „matematikai mechanika" címszó alatt foglalta össze a műszaki tudományokat. A technikai kultúráról, amely nála alkalmazott fizikát jelentett, meglehetősen széles látókörűséggel állapította meg: „... arra hivatott, hogy az ember életét kellemesebbé tegye". (Zemplén 1961. 275.) E kategórián belül könyvnyomtatásról, naptárkészítésről, hajózásról beszélt.

92