Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
III. fejezet. Technikai kultúra Magyarországon a Mohács utáni két évszázadban
zött a királyi Magyarországon a legjelentősebb. A kivitelezők Antonio Carlone és Sebastiano Bartoletto voltak, de rajtuk kívül az egyes részletek megvalósítását még sokan irányították. Hasonló jellegű főúri építkezésre a szatmári békéig tartó nyugtalan évtizedek nem sok lehetőséget adtak. Ami a korai barokkot illeti, az akkori érseki székhelyen, Nagyszombatban az egyetemi templom figyelemre méltó. A templom az egyetem alapítása (1635) körüli években épült, tervezője Giovanni Pietro Spazzo volt. (Rados 1975. 179.) Az építészet tanulmányozása homlokterében kétségtelenül minden korban maga a „mű" (az építmény) áll, de egy-egy időszak jellemzéséhez a szakirodaiam elemzése is ad értékes támpontokat. 1659-ben Wittenbergben jelent meg Schnitzler Jakab szebeni lelkész írása, amelyben szó van katonai és polgári építészetről. Röviden megemlíti Schnitzler a városi és tábori erődítések kialakításának és védelmének módozatait, főként stratégiai, de emellett építészeti és műszaki szempontból. A hazai szerzők ilyen jellegű szakirodalmi munkásságának ritka példánya ez a könyv, bár nem tisztán technikai mű. (Dissertatio Politico-Mathematica ex Architectura Militari seu fortificatione De Praemunitionibus Fortalitiorum, ... Wittenberg, 1659.) (Szabó, Hellebrant 1896. 646., 2096.) A XVI—XVII. századokra nézve meglehetősen kevés az olyan, eddig feltárt adat, amely tisztán a mérnöki tudományokra, illetőleg tisztán a technikára vonatkozik. A katonai építészetben (várépítés) már kezdett ugyan kibontakozni a tudományos igényesség, a polgári építészet azonban a legtöbb helyen még jobbára a régi tapasztalatokra támaszkodott. Néhány főúr építéstechnikai érdeklődése nem pótolhatta a kivitelezésben részt vevő jobbágytömegek szakmai képzetlenségét. Erről győz meg bennünket Bethlen Miklós (1642-1717) erdélyi kancellár és udvarszékhelyi főkapitány írása a bethlenszentmiklósi kastély felépítésével kapcsolatban. (Zemplén 1961. 75.) Bethlen Miklós az építészet tudományát (katonait és polgárit egyaránt) külföldi tanulmányútja során igyekezett elsajátítani. Utrechtben például fizikát, matematikát és geometriát tanult. A fizikában Regiust hallgatta, az építészetet a geometriával együtt pedig Wasner matematikaprofesszor irányításával tanulta. Munkásságán a velencei emlékek hatása is megmutatkozik, de merített a helyi népi építészeti hagyományokból is. Felkészültsége mindenesetre volt olyan szintű, hogy a tervezés munkáit magára vállalhatta. Az építkezés 1668 és 1683 között folyt, lényegében késői reneszánsz stílusban. Az épületet eredetileg védőfalak és sarokbástyák övezték. Bethlen leírása szerint a kastélya építése során, főleg a kivitelezés tekintetében, számos hiba történt. (Az épület így is Erdély egyik legszebb műemléke.) Az olaszos hatást mutató erdélyi reneszánsz építkezésnek ebben a korban még számos más emléke is létesült. Bethlen Miklós mérnöki munkásságának része a Szamos folyó szabályozására készített terve is, amelyet szintén nyugat-európai tapasztalataira építve készített el. Bethlen Miklós önéletírásában szólt azokról a mesterséges csatornákról, amelyek a Dunán, az Oderán és a Morván történt teherszállításokat könnyítették volna meg. A csatornák tervezőjéről Bethlen azt írta, hogy „nem tudom kicsoda, ..." és hozzátette: „Gróf Traun 88
