Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

III. fejezet. Technikai kultúra Magyarországon a Mohács utáni két évszázadban

volt Verancsics (Verantius) Faustus (1551-1617). Származása szerint dalmát, foglalkozására nézve egyházi személy. Nagybátyja, Verancsics Antal esztergomi érsek segítségével tanulhatott Nagyszombaton (az ottani, akkor még akadémián), Páduában, Pozsonyban. Tanulmányai után egy ideig Veszprémben volt várkapitány, ahol már foglalkozott technikai feladatokkal. Igen fontos állomás volt az életében, hogy II. Rudolf prágai udvarában a király titkáraként dolgozhatott. Az itteni természettudományos, csillagászati, alkímiai és technikai ismeretszerzés minden bizonnyal alaposan gazdagította már korábban is jó színvonalú műszaki műveltségét. Címzetes Csanádi püspöknek 1598-ban nevezték ki. Ebben a minőségében tagja volt a királyi tanácsnak. A nyelvészet és a logika területére is kiterjedő szakirodalmi munkássága mellett a korabeli technikai kultúrát nagymértékben fejlesztette a „Machinae novae ... (Új gépek)" című könyvével. A művet 161 6- ban, halála után adták ki Velencében. A négynyelvű építészeti, technikai, mezőgazdasági és haditechnikai találmányokkal foglalkozó könyv pontosabb leírása: Machinae Novae Verantius Faustus Siceni Cum Declaratione Latina, Italica, Gallica et Germanica. Az „Uj gépek" a magyar és a közép-európai humanizmus szinte egyedülálló, technikatörténeti jelentőségű alkotása, amely nemcsak az akkor már működött gépek ismertetésére szorítkozott. Szerepel benne több, Verancsicsnak tulajdonított eredeti elgondolás is, amelyek akkor még a gyakorlatban nem léteztek; az ő ötletének tartják pl. az acél kocsi-27. kép. Függőleges tengelyű vízkerék Verancsics Faustus könyvében

83