Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

II. fejezet. Technikai kultúra hazánkban az Anjou-kortól Mohácsig

24. kép. A 23. kép egyik részlete nagyítva

gyarországon. Mohács után azonban változott a helyzet. A bizonytalan politikai és gazdasági helyzetben a Fuggerek sem láttak már üzletet a magyarországi bányákban. Egyéb okok is közrejátszottak abban, hogy 1546 után az egykor világhíres magyar bányatechnika hanyatlani kezdett. (Az egyéb okok között az eladatlan rézkészletek halmozódása is szerepelt.)

Haditechnikai írás is született még Mátyás halála után. A XV. század végén - Zemplén Jolán kutatásai szerint - Csuda Miklósnak (Nicolaus de Mirabilibusnak) állítólag volt egy haditechnikai értekezése „De machinis bellicis" címmel. (Zemplén 1961. 28.)

A reneszánsz technikai kultúra olykor furfangos produkciókkal szolgált, valami hasonlóval, mint amit Kempelen sakkozógépénél már a kortársak is gyanítottak. Állítólag Dürer olyan „magajáró szerkezetet", úgynevezett diadalkocsit épített, amelyet a jármű belsejéből mechanizmusok segítségével emberek hajtottak. Egyik diadalkocsija gyaníthatóan 1518-ból való. (Velich, Fogarasi 1988. 15.)

74