Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
II. fejezet. Technikai kultúra hazánkban az Anjou-kortól Mohácsig
da környékén vagy a Vág völgyében, Eperjes-Bártfa vidékén és az erdélyi szász városok körül. Megjegyezzük azonban, hogy a Mátyás korabeli magyar papírmalmok létezésére Bogdán István nem lát elégséges bizonyítékot. Az általa említett csonka oklevél „... pyros malom" megnevezéséből inkább a színre utalást olvassa ki és nem a papiros szó egy részét. (Bogdán 1963. 31.) Nem vitatott magyarországi papírmalom-bizonyíték a XVI. század elejéről létezik. Az európai könyvnyomtatás első századában a legtöbb mü témája természetesen teológiai volt, de nem elhanyagolható részük csillagászattal foglalkozott. A XV. század közepétől a magyarországi tudományos életnek is homlokterében állt a csillagászat. Vitéz János nagyváradi püspök 1455-ben létesítette a híres csillagvizsgálót Nagyváradon. A csillagvizsgálóhoz a neves bécsi professzor, Peuerbach (vagy Purbach) - aki Regiomontanus tanára és Mátyás „udvari asztrológusa" is volt - tervezett műszereket. A tanítvány Johannes Regiomontanus (1436-1476) a pozsonyi Academia Istropolitana tanáraként dolgozott. Magyarországi tartózkodása 1467 és 1471 közé tehető. (A XV. századnak ezt a vitathatatlanul egyik leghíresebb csillagászát sokan königsbergi Johannes Müllerként ismerik.) Purbachról és Regiomontanusról M. Zemplén Jolán mutatta ki, hogy többek vélekedésével ellentétben, nem voltak Kopernikusz követői, ami ebben a korban Magyarországon még a virágzó humanizmus ellenére sem meglepő. Kettőjük elmélete nem ellenkezett Ptolemaiosz geocentrikus elméletével. Mátyás király korában a finommechanikai - optikai - műszerkonstrukciós tevékenység nagyobbrészt a csillagászat, kisebbrészt a földmérés szolgálatában fejlődött. A műszerkészítők vagy közvetlenül a csillagászoknak dolgoztak, vagy maguk is csillagászok voltak. 1480 és 1510 között Johannes Dorn domonkosrendi műszerkészítő mester nagy pontosságú geodéziai és csillagászati műszereket készített Budán. Egyes példányait a Jagelló Egyetem gyűjteményében őrzik, Krakkóban. (Vajda, Oszetzky, Szabadváry 1981. 267.) Ifj. Bartha Lajos adatai szerint Dorn 1476 és 1490 közé eső munkásságából jelenleg 7 műszer ismeretes. Ezeken már az 1450-es években is volt deklinációs jelzés, amely az iránytűkön megadta a jelzett északi irány eltérését a csillagászatilag meghatározott meridiántól. A Dorn-féle bejelölések a mágneses deklináció eddig ismert legkorábbi adatai közé tartoznak. Dorn műszereinek egy részét Martin Bylica z Olkusz (kb. 1432-1492) udvari csillagász használta. (Bartha 1988. 93.) Valószínűsíthető, hogy a műszerek egy része földmérő mérnökök felszereléseként Magyarországon is használatban volt. Részben Mátyás uralkodására esik Magyarországi György mester munkássága, akinek 20 oldalas könyve azonban már Mátyás halála után, 1499-ben jelent meg „Arithmetica summa tripartita Magistri Georgii de Hungária" címen. (A munkát hasonmás kiadásban 1965-ben adták ki.) Mátyás király uralkodása alatt a magyarországi közlekedési viszonyok tovább javultak. A kutatók egy része bizonyítottnak tartja, hogy a Buda-Győr-Bécs útvonal melletti, Tatával is szomszédos Kocs község ügyes iparosai készítettek könnyű kivitelű, gyors szekereket. A magyar kocsi könnyűsége egyébként már 1433-ból is dicséretes 68
