Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

I. fejezet. Az Árpád-kor technikai kultúrája

szerű említés aláhúzza, hogy III. Béla király 1192-ben tanulókat küldött a párizsi egyetemre. Feltehető azonban, hogy magyar diákok már korábban is látogattak külföldi iskolákat. (Vajda, Oszetzky, Szabadváry 1981. 267.)

Az 1 192. évi dátum annál is inkább igen figyelemreméltó, mert a XII. században még az első igazi egyetemmel, a párizsival kapcsolatban is csupán a kialakulás kezdeti folyamatairól lehet beszélni. A párizsi egyetem első tanulmányi szervezete Robert de Coupon (rober d(ö) kurszo(n)) bíbornok, pápai követ kiadásában - Weszely Ödön szerint - csak 1215-ben jelent meg. (Weszely 1929. 8.) Ettől kezdve beszélhetünk Párizzsal összefüggésben igazi teológiai, jogi és orvosi fakultásokról, melyeket egyaránt a hét szabad művészetet művelő filozófiai fakultás készített elő. (A hét szabad művészetben a triviumot jelentette a grammatika, retorika, dialektika, a quadriviumot pedig a zene, aritmetika, geometria és asztronómia.)

A filozófián belül oktatott asztronómia a csillagászati műszereken keresztül is kapcsolódott (főként azonban később) a technikai kultúrához. Ez a közvetett összefüggés a források szűkössége miatt a XIII. századig nyomokban is alig fedezhető fel. A középkori hazai csillagászatban, csakúgy, mint az európaiban, keveredett a tudományos ismeret a csillagjóslással. Kalendáriumok, csíziók őrzik ennek az emlékét, tárgyi emlék viszont az Árpád-korból szinte alig maradt fenn. Az esztergomi királyi palota úgynevezett Béla-termében maradt meg néhány XII. század végi freskótöredék, amelyek csillagászati vonatkozásúak és az Allatöv tagjait ábrázolják. (A távcső... 1980. 614.) Talán a művész munkájában megjelent korabeli tudásanyag is visszavezethető az Arpádkori magyarok külföldi „egyetemjárására".

A magyarok tehát már akkor bekapcsolódtak a nyugati egyetemek munkájába, amikor azok - szigorúan véve - még alig léteztek, vagy éppen csak elindultak a fejlődés útján.

A mérnöki munkával és a technikai praktikummal közvetlen kapcsolatba hozható a párizsi egyetemen is művelt hét szabad művészetből az aritmetika és a geometria. Az aritmetika nélkül - vagyis a valós számok körében végzett műveletek nélkül - a technikai kultúra emelése már a középkor szintjén is nehezen képzelhető el. A földmérés sem nélkülözheti az aritmetikát, és feltétlenül ismerni kell hozzá a geometriát is.

42