Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

feledkezni, hogy a hazai motorgyártás ezekkel a motorokkal kezdődött, s a gőzgép­technológia fejlettebb tapasztalatait nem lehetett felhasználni a motorgyártásban. Tel­jesen új gyártást kellett kikísérletezni, szerszámgépekről és szakmunkásokról gondos­kodni. így látjuk, hogy Bánki Donát volt hazánkban a nagyipari motorgyártás megin­dítója és egyben őt, mint a motorgyártás egyik úttörőjét tarthatjuk számon." (Halmos 1983. 63.) A nagy kompresszió (sűrítési végnyomás) okozta öngyulladást nem megszüntette, hanem tudatosan hasznosította Rudolf Diesel az általa megalkotott és róla elnevezett motoroknál. A dízelmotorok esetében a nagy kompresszió szintén a termikus hatásfok javulásán keresztül fejti ki előnyös hatását. A klasszikus dízelmotoroknál a tüzelőanya­got magas nyomású sűrített levegővel táplálták be. A sűrített levegőt kompresszorral (légsűrítővel) állították elő. Az így beporlasztott tüzelőanyag felhevült az öngyulladás (tehát gyújtószikra nélküli meggyulladás) hőfokára, majd meggyulladt és elégett. (Jureh 1961. 548., 549.) Magyarországon aránylag gyors ütemben követték a dízelmotorok fejlődésével kapcsolatos eseményeket, és 1899-ben Budapesten megalakult a „Részvénytársaság Diesel-motorok számára" nevű cég. Gyártási engedélyt kapott töb­bek között a budapesti Fegyver és Gépgyár Rt., ahol elkészültek a századfordulón a dízelmotorok első magyar példányai. Maga Diesel az 1900. évi párizsi világkiállításon tartott a találmányáról igen jelentős sikerrel előadást. Az eseményt egy magyarorszá­gi előadás is követte 1901. február 9-én, a Magyar Mérnök és Építész Egylet helyisé­gében. (Balogh 1967. 138.) Diesel ekkor az alkalmazási területek közül kiemelte az elektromos áramtermelő telepeket, a vízemelő géprendszerek állomásait, az ipari mun­kagépekkel dolgozó üzemeket. Ügy tűnik, hogy a jármű-dízelmotorok későbbi nagy­arányú alkalmazására ekkor még kevesen gondoltak. Pedig éppen ez a kategória tar­togatta a századfordulón útjára indult magyar dízelmotorgyártás legragyogóbb ered­ményeit, de akinek ez köszönhető, az Diesel pályájának csúcsán még kisgyermek volt - Jendrassik György (1898-1954). Jendrassik fejlesztő munkájának eredményei előtt az egyszerű kivitelű, kis teljesítmé­nyű dízelmotor még hiánycikk volt, inkább a nagyobb teljesítényű, több ezer, sőt tízezer kilowattos gépeket építették. Jendrassik munkássága is a Ganz-gyárban teljesedett ki, ahol édesapjának egykori osztálytársa és barátja, a világhírű Kandó Kálmán dolgozott. A feltaláló elgondolásai szerinti, Ganz-Jendrassik néven emlegetett motorok első példá­nyai 1927-ben készültek el. Az első egyhengeres, 1 2 lóerős nyersolajmotor kb. 30%-os hatásfokkal működött. A hengerek számát azonban hamarosan növelni kezdték. „Az el­ső évben az egy- és kéthengeres példányok lettek készen, a következő évben pedig kö­vették ezeket a négy- és hathengeres példányok, amelyek stabil, vasúti jármű és hajó ki­vitelben készültek. Ezek között volt a később sokat emlegetett hathengeres vasútijármű­motor, amelyből mindössze három darab készült el és amelyeket a Duna-Száva-Adria vasútnak (volt Délivasút) sínautóiba építettek be. Az első ilyen sínautó, tehát az első Die­sel-motoros vasúti jármű futópróbái 1928 tavaszán voltak." (Gombás 1983. 149.) 295

Next

/
Thumbnails
Contents