Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

használtak. A szigetelések, illetve áthallások (érthetetlenség) vizsgálatainak céljából hozott létre a posta egy vizsgálólaboratóriumot, amely őse lett a későbbi Postakísérleti Állomásnak. Ebben az időszakban alakult ki a posta mérnökeinek sajátos szakterülete és mérnökök alkalmazása a vidéki igazgatóságoknál is. Vezető szerepe volt Kolossváry és Bállá mérnököknek. (Jeszenszky 1989. 853.) Itt, a későbbi Postakísérleti Állomáson végezte a következő században (1924-től) híres telefonhangátvitel-javítási kísérleteit a Nobel-díjas Békésy György (1899-1972). Ez a munka vezetett el a belső fülben lejátszódó mechanikai-fizikai folyamatok megfigyeléséhez, miután Békésy a telefonmembrán és egy dobhártya-preparátum között végzett összehasonlító vizsgálatokat.

A telefont csakhamar felhasználták egy kézenfekvő szolgáltatásra, amely egy központból leadott hírközlés volt. Budapesten a Telefonhírmondó, Puskás Tivadar ötlete, 1893-ban szólalt meg. Ezt tekinthetjük a nagyközönségnek szóló napi rendszeres híradások szempontjából a rádió ősének, ami azután a rádió megjelenésével fokozatosan kiszorult a gyakorlatból. (A Rádió első helyiségét 1925. december 1-jén nyitották meg Budapesten, a Vili. kerületi Rákóczi út 22. IV. emeletén. Az első rádiókiállítást Budapesten 1926-ban rendezték.) 1897-től a Telefonhírmondó rendszeresítette a napi háromszori pontosidő-jelzést, és egyéb más praktikus szolgáltatásai is voltak. A Telefonhírmondó legalább 3-4 évtizeden keresztül számottevő szerepet töltött be a magyarországi információtechnikában.

A távírójelek vezeték nélküli továbbítására alkalmas berendezés, a szikratávíró szintén a századelő újdonsága. A szerkezettel elektromágneses rezgéseket lehetett előállítani, amelyek a térben tovaterjedtek. 1906-ban Fiúméban állítottak fel egy 7,5 kilowatt (kW) teljesítményű szikratávírót.

Hollós József és Tolnay Henrik a tengeren tartózkodó „Előre" gőzös fedélzetén a vevőkészülékükkel a jeleket észlelni tudták. Nem telt el még egy évtized sem, és 1914- ben megkezdte működését a Csepel-sziget szikratávíró-állomása. (Csepel később is a hazai informatika egyik központja maradt - itt nyitották meg 1921-ben az 5 kW teljesítményű csőadóállomást.) A szikratávíró alkalmazása az 1920-as években megszűnt.

Természetes dolognak tarthatjuk, hogy a vizuális (képi, látással kapcsolatos) jelek továbbítása mint nehezebb, összetettebb probléma késett az előzőekben említett információtechnikai találmányokhoz viszonyítva. Különösen igaz ez a vezeték nélküli képközvetítésre. Világviszonylatban is élenjáró magyar kutatók ezen a területen is voltak. A vezeték nélküli képközvetítés első sikeres lépései Magyarországon az 1910-es évek legvégére esnek. Mihály Dénes (1894-1953) gépészmérnöknek 1919-ben sikerült képeket közvetíteni 4-5 kilométer távolságra, kábel nélkül. Kutatásait 1924-től Berlinben folytatta, és ennek nyomán 1928-ban a német birodalmi posta kiállításán állóképek és egyszerű mozgó tárgyak képeinek átvitelét mutatta be. A Mihály Dénes szabadalma szerinti berendezéssel a Berlin-Witzleben rádióállomás mozgó televíziós közvetítést adott le. Az 1929. március 8-án éjjel 1 1 órakor megrendezett kísérleti adás a 175,4

293