Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától

Igazgatóság. A századelőn a hajózócsatornákat mint közlekedési utakat kivéve, minden vízügyi tevékenység legfőbb irányítója ez az igazgatóság lett. 1910-ben kezdték meg a budapesti-csepeli Nemzeti- és Szabadkikötő építési munkálatait, amelynek zárt medencéjében a bejárati zsilipet Kvassay-zsilipnek nevezték el.

A korszak jelentős eseménye még, hogy a közlekedésügyi kormányzat 1906-ban programjába vette a Duna-Tisza-csatorna régóta húzódó ügyének rendezését. Ez már átvezet a víziút-fejlesztő tevékenységbe, amelynek számos előzménye volt a dualizmus korábbi szakaszaiban. A kiegyezés utáni, nagyszabású víziút-fejlesztési programok jórészt Türr István nevével kapcsolatosak. Türr István (1824-1908) „az 1870: XXXIV. te. alapján újjászervezte a Ferenc-csatorna társulatot és a csatorna újjáépítése mellett megépítette a baja-bezdáni tápcsatornát és a sztapár-újvidéki Ferenc József-csatornát (1871-1 875)". (Magyarok a ... 1986. 310.) Ez utóbbinál az intenzívebb csatornaépítési munkák 1872-ben lendültek fel. (Türr kezdeményezésére, Gerster Béla tervei szerint létesült 1 893-ban a Korinthoszi-csatorna, miután a világ már megismerte a nevét a Panama-csatornával kapcsolatban is, ahol a társai voltak: Lesseps Ferdinánd és az előbb említett Gerster Béla.) Türr egyébként nem volt mérnök, a tudományos felkészültséget igénylő technikai részletekben nem is mélyedt el. Öt elsősorban katonának, politikusnak, közgazdásznak és természetesen technikai vállalkozások kitűnő szervezőjének, divatos szóval talán menedzsernek tekinthetjük.

272