Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától
megszervezése." (Corpus Juris Hungarici 1923. 128.) A köznyelvben elterjedt- „gyakorlati mérnök" kategóriát a törvény az előzőektől megkülönböztetve az ipariskolát vagy felsőipariskolát végzett építőmesterek, gépészek fogalmával illusztrálja. A mérnöki kamarai bevezetőben pedig a következőket olvashatjuk: „A mérnöki címviselésre és a mérnöki gyakorlatra vonatkozó intézkedések csak úgy vihetők át az életbe, ha gondoskodás történik oly orgánumról, amely ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtását részben teljesíti, részben pedig figyelemmel kíséri. Ily orgánumul kínálkozik a mérnöki kamara, amely a mérnöki cím viselésére jogosult szakférfiak közül mindazokat kötelezőig egyesíti magában, akik önálló mérnöki magángyakorlatot kívánnak folytatni. Ezekre a mérnökökre nézve a törvényjavaslat a kamarakényszer alapján áll, másként ugyanis a kérdés organikus megoldása el sem képzelhető; ez a kamarakényszer azonban azokra a mérnökökre nézve, akik önálló magángyakorlattal nem foglalkoznak, nem terjed ki." (Corpus Juris Hungarici 1923. 130.) Más szóval a mérnöki cím viselésére jogosultak tagjai lehettek a kamarának, de magántervezési munkákat kamarai tagság nélkül nem lehetett végezni. A magánmérnöki fogalomkör egyébként már a századforduló előtt kialakult, amit számos korabeli hirdetés tanúsít. Példaként álljon itt a következő! „Ifj. Wein János magánmérnök, Budapest, V. kér., Széchenyi-utca 1. szám. Specialista városi és gyári vízmüvek, csatornázások és világító telepek előmunkálataiban, tervezésében és létesítésében; malmok, szeszgyárak, valamint más gyárak és műhelyek tervezését és létesítését, motorok, kazánok, transzmissziók, csővezetések, szivattyúk és emelőgépek szerkesztését és szállítását elvállalja; szakértői megbízatásokat hatóságok és magánosok részéről elfogad." (MM-EK. 1894. januárius 28. I. füzet. Előlap. Hirdetések.) Természetszerűen feladata volt a kamarának az is, hogy a mérnöki kar érdekeinek képviseletét ellássa. A Budapesti Mérnöki Kamara első elnöke 1924-ben Zielinski Szilárd (1860-1924) lett, akinek a nevével a fejezet további részleteiben a hazai vasbeton szerkezetek építése kapcsán még fogunk találkozni. (Magyarok a ... 1989. 191.) A mérnöki munkához szükséges képesítés megszerzésének szervezeti változása egy évtized elteltével ismét napirendre került. A Mérnöki Kamara a '20-as, '30-as években sokat foglalkozott a mérnökképzés ügyeivel. 1 934-ben fontos döntés született. Létrejött a korábban már említett „gigantikus képződmény", a M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, egy az előbbieknél is komplexebb műegyetem, ahol még állatorvosképzés is folyt. Az integrációt egyes kamarai körök ellenezték ugyan, de megakadályozni nem tudták. 1867 után az egyesületi élet fellendült Selmecbányán is. 1892. június 27-én alakították meg Selmecbányán az Országos Bányászati és Kohászati Egyesületet. Az alakuló kongresszust a Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület hívta össze. Elnöknek Teleky Géza grófot, működő alelnöknek Sóltz Vilmost választották meg. „Felolvasta az elnök a pénzügyminisztérium leiratát, melyben a »Bányászati és kohászati lapok« szerkesztését az egyesületre ruházta, s a lap költségeihez évente 1000 forinttal járul." (MM-266
