Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
VI. fejezet. Tudományos technika Magyarországon a dualizmus korától
netileg veszített volna II. József korabeli és századforduló körüli, régi rangjából. Ellenpéldát szolgáltat néhány „egyenes gerincű" professzor! Csonka Pál (1896-1988) műegyetemi professzor, neves építészmérnök (a feltaláló Csonka János fia) írta le visszaemlékezéseiben, hogy 1950-ben és 1951-ben - tehát mindkét alkalommal - meg kellett buktatnia az egyetemi felvételi vizsgán az akkori aktív építésügyi minisztert, mert a tudása elégtelennek bizonyult. „... a tudásszinten kívül nem voltam tekintettel semmiféle egyéb körülményre" - vallotta professzori etikájáról a tudós. (Mérnök vagyok. Építészet. 1989. 36.) (Csak zárójelben jegyezzük meg Csonka egyéniségéről, hogy statikai előadásaira emlékezve egyik tanítványa a következőket mondta: ékesen bizonyította be, hogy egy elvont műszaki tudományt is lehet „Kodály-módszerrel" tanítani. Egyensségéért, szókimondásáért, kifogástalan etikai magatartásáért a professzornak sok elmarasztalásban volt része - 1957-ben igaztalan vádakkal katedrájától is sajnos megfosztották. Nálánál kisebb tudású riválisai nem siettek a védelmére!) Kétségtelen, hogy a dualizmus korától a fokozottabban iparosodó, kapitalizálódó Magyarországon a hazai technikai kultúra centrumában a budapesti műegyetem volt, ám igyekezetek azért tapasztalhatók voltak egyéb centrumok létrehozására is. Az I. világháborúra készülődés, illetve a kirobbant világháború ráirányította a figyelmet az országok közötti versengésben a technikai fölény fontosságára. A mérnöki munka is élesebb megvilágításba került, és ismét napirendre tűzték, hogy a M. Kir. József Műegyetem mellett létre kellene hozni a második és a harmadik hazai műegyetemet. Az újabb műegyetem kérdése már vagy negyedszázad óta foglalkoztatta a magyarországi mérnöktársadalmat. (Zelovich 1922. 314.) 1916-ban Temesvár városa intézett felterjesztést a kultuszminiszterhez egy második magyar műegyetem tárgyában. A budapesti műegyetem tanácsának támogató véleménye után meg is történtek a kezdő lépések a temesvári műegyetem létrehozása érdekében. Dél-Magyarországon Temesvár valóban jelentős ipari, kereskedelmi és közlekedési csomópont volt, azonkívül a város kulturális atmoszférája is kedvező alap lett volna. 1918 elején a felvidéki Kassa indított mozgalmat a harmadik műegyetem felállításáért. Több korabeli kultúrpolitikus itt látta volna célszerűen elhelyezhetőnek a selmeci bányamérnöki, kohómérnöki és erdőmérnöki fakultásokat, amelyeken egyébként is volt törekvés arra, hogy valamelyik műegyetemhez kapcsolódjanak. Korabeli értékes dokumentum a M. kir. bányászati és erdészeti főiskola 1917. november (december?) 27-én Selmecbányán kelt levele, amelyet Kassa város tanácsának írtak. A jelek szerint Kassa helyet adott volna az erdészeti képzésnek. A levélben arról van szó, hogy a főiskola tanácsa „kijelentette azonban, hogy a főiskola erdészeti ágazatának áthelyezése ügyében illetékes helyen beadott emlékiratában már elfoglalt álláspontját, mely szerint az erdészeti szakosztályt a budapesti József-műegyetemhez, vagy a már fennálló pozsonyi tudományegyetemhez csatolni kéri - említett memorandumban részletesen kifejtett okoknál fogva fenntartja, ha azonban a magas kormány 255
