Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben
Hollón Ernő honvéd ezredes szintén a bécsi Hadmérnöki Akadémián végzett. Az ő személye külön említést érdemel, hiszen Hollón nemcsak a szabadságharcnak, hanem a XIX. századi magyar tudománytörténetnek is olyan kimagasló alakja volt, akinek sok tekintetben adósa még az utókor. Az orvoscsaládból származó Hollón 1 847-től volt hadmérnökkari főhadnagy. 1848-49-ben Pétervárad várerődítési igazgatójaként lett ezredes. Kiváló képességeire jellemző az az anekdota, amelyet Pétervárad ostromával kapcsolatban a „Magyar műszaki alkotók című könyv szerzői gyűjtöttek. „Feljegyezték, hogy az egyik osztrák tábornok, mikor megtudta, hogy az erődöt volt akadémiai tanítványa erősítette meg és védi, keserűen jegyezte meg: »Legjobb tanítványom volt - fájdalom, túl sokra tanítottam.« ' (Magyar műszaki alkotók. 131.) Hollón a szabadságharc után több sikeres szakirodalmi műnek volt szerzője. A mértan alapvonalai' című munkájáért akadémiai jutalmat is kapott, sőt a Magyar Tudományos Akadémia a tagjai sorába választotta. Már mint akadémikus, 1 867-ben fő kezdeményezője volt a Magyar Mérnök Egyesület megalakításának. A műszaki felkészítést is adó katonaiskolák közül a Tullnban működött utászkari iskola szintén több későbbi tábornokot és törzstisztet nevelt a hadsereg számára. Itt folytatott tanulmányokat Görgei (Görgey) Artúr honvéd tábornok is, aki az id. Görgey István könyvében szereplő egyik levelének tanúsága szerint részben „a mathematikai és physicai ismeretek iránti szeretetből választotta ezt a pályát. A tábornok egy másik leveléből képet kaphatunk az iskola térképkészítési gyakorlatáról. Görgei hadvezetői és műszaki tudományos képességeit életútjának sok értékelője igen figyelemreméltónak véleményezi. A matuzsálemi kort megért Görgeit mint vegyészt a XIX. századi magyar kémiatörténet ugyancsak számon tartja, bár a tullni iskola nem képzett mérnököket abban az értelemben, ahogyan pl. a pesti egyetem, mégis fontos szerepe volt a műszaki tudományok terjesztésében. Néhány ismertebb név az egykori hallgatók közül: Bezerédy Lajos alezredes, Szabó Imre őrnagy és Boros Ignác ezredes, aki Arad várerődítési igazgatója volt. A „Mérnök-karról , valamint a honvédségnél betöltött szerepéről „A szabadságharc hadserege című munkában a következők olvashatók: „A cs. kir. Ingenieur-Corps mintájára a honvédseregnél is megalakult egy műszaki tisztekből álló magasabb testület, amelyet hol »Várnok-karnak«, hol »Mérnök-karnak« neveztek. A várak műszaki felügyeletét egy-egy »hadtéri mérnökkari igazgató« vagy máshogyan »mérnökhoni igazgató« látta el, törzstiszti rangban. Ezek voltak a helyőrségi árkászosztagok elöljárói, ezért ennek a csapatnak az egyenruháját hordták, meggyvörös hajtókával." (Barcy, Somogyi 1986. 164.) Előfordult azonban más hadmérnöki viselet is. Abból a meggondolásból, hogy a mérnökkar bizonyos értelemben műszaki felkészültségű vezérkar volt, egyes mérnökkari tisztek sötétzöld ruhát hordtak, hasonlóan a vezérkari tisztekhez. Voltak a szabadságharc prominens személyiségei között olyanok is, akik bár mérnökök voltak, elsősorban mégis más jellegű tevékenységük miatt lettek híresek. Kossuth két bizalmas embere, Asbóth Sándor szárnysegéd és László Károly, a kormányzó titkára, szintén mérnökök voltak. Asbóth 1834-ben, László pedig 1848-ban szerzett mérnöki oklevelet a pesti egyetemen. 219
