Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben

dományos gyűjtemények és intézetek felsorolásánál szerepel többek között a „Gépmintagyűjtemény, különös tekintettel a had- és építészeti ügyben előforduló gépekre". A mérnöki tudományok oktatásának szükségességét Petzelt a következő meggondolásokból hangsúlyozta. „Különös, és elsőbbséget érdemlő tekintetet kívánnak a hadműtani szakok, nevezetesen a mérnökügy. Mérnöki vétkek nagyon veszedelmes bűnök; elnyelnek tőkéket, megrendítik a bizalmat nagyszerű épületi vállalatok iránt és veszélyeztetik egész tartományok jólétét... Az intézetnek kell tehát tökéletesen kiképzett mérnököket a hadépítészet-ügynek nyújtani, s ez által a polgári építészi mérnökök szükségleteit is fényesen elégíthetné ki." A tervezet további részleteiből még markánsabban kitűnik a tudományegyetemi mérnökképzés átvállalására való törekvés, ami nyilvánvalóan irreális célkitűzés volt, hiszen a politikai és katonai események következtében a Hadi Főtanodán még a szerényebb tanulmányi célkitűzések közül is sok meghiúsult.

A reformkorban és a század közepén egyébként az újságok sokat cikkeztek a Ludoviceum sorsáról. Részben polgári intézménnyé akarták átalakítani, de legalábbis a kapcsolatokat keresték a polgári képzés irányába.

1843-ban a Pesti Hírlap egyik vezércikke tartalmazott érveket arra, hogy az 1808- ban alapított katonai nevelő intézetet, a Ludoviceát alakítsák át polytechnikai intézetté. A hivatkozási alap egyebek mellett az angol és a francia minta volt, mely szerint a honvédelem fő ereje nem a katonai nevelő intézetben rejlik. Az átalakítás fő okaként azt jelölték meg, hogy a Ludoviceum működése nem eléggé hatékony, a cél pedig a vezércikk írója szerint az lett volna, hogy „az uralkodó házért nemcsak erővel, hanem mesterséggel is harczolni megtanuljanak". (Pesti Hírlop 1843. Vili. 3. 515., 516.)

Másfelől a polgári mérnökképzést akarták gazdagítani a Ludoviceum értékeivel. „Ludoviceum. A párisi polytechnicai iskolában mindazon francziák képeztetnek, kik idővel a szárazi és tengeri tüzérhad, a mérnöktest, út- és hid-, polgári s katonai hajóépítészet, földrajzi intézet, lőpor- és salétromgyárak' stb. gyakorlati iskoláiba szándékoznak lépni. ... előnyök származnának abból, ha az ipartanoda és a tüzériskola a Ludoviceummal összeköttetnék." (Reform. 1848. 19. Nyárelő'8. 153.)

A pesti egyetemen végzett mérnökök között még legalább 25-30 olyan személy található, akik közvetlen részesei voltak a szabadságharc ügyének, akár mint katonák, akár mint polgári foglalkozású műszaki vezetők. Temesi Reitter Ferenc elsősorban mint jó felkészültségű szakember kapcsolódott a korszak műszaki tudományosságához. Diplomáját 1 835-ben szerezte. Reitter a szabadságharc előtti években Budán az Építési Igazgatóság mérnöke volt. „Az 1 848-i kormány megbízta a Buda és Székesfehérvár, valamint a Pest és Debrecen között építendő vasutak előtanulmányaival" - olvashatjuk Fodor Ferenc kutatásaiban. A meglévő vasútvonalainkon, a pest-váci vonalon és a pest-szolnoki vonalon Európában az elsők között történt hadiszállítás, így a vasúti technika hadászati alkalmazásában a magyarországi tapasztalatok úttörő jelentőségűek.

Az 1841-ben diplomázott Herrich Károly tekintélyes szakirodalmi tevékenységet fejtett ki, elsősorban a vízszabályozások tárgykörében. Herrich 1846 körül már a Tisza-217