Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben

megcsodálhatta az I. Ferenc gőzhajót. Lányi Sámuel és mások térképezésére, felméréseikre támaszkodva „József nádor 1845. június 1-jén rendelte el, hogy a Tisza szabályozására tervet készítsenek". (Fodor 1957. 169.) 3 hónap múlva Széchenyi is megkapta hivatalos megbízatását, mint a Tisza-Körös-Berettyó szabályozásának királyi biztosa. Vásárhelyi Pál mérnök már a nádori rendelet keltezését követő egy hét múlva előzetes javaslattal állt elő, amelyet azután több lépésben korrigált, finomított, részletezett. Az Építési Igazgatóság megbízásából készített tervet a mérnök, és 1 845. június 1 2-én mutatta be az érdekeltek részvételével megtartott első tanácskozáson. (A helytartótanácsi jóváhagyás időpontja: 1845. június 17.) Ilyen előzmények után került sor arra a nevezetes tiszai utazásra, amelyen részt vett Széchenyi István, Vásárhelyi Pál és Tasner Antal, aki Széchenyi titkára volt. Az 1845. szeptember végén kezdődött utazás célja érdekeltségi tárgyalások sorozata volt. Ennek folyományaként sikerült megalakítani Pesten 1 846. január 19-én a Tiszavölgyi Társulatot. (Ez a szervezet olvasztotta magába a már működő helyi szervezeteket.) Vásárhelyi a „Társulat" nagygyűlésén ismét bemutatta a terveket, és ezeket ott is elfogadták.

Vásárhelyi „Tisza-szabályozás tervének" az volt az alapgondolata, hogy az áradásokat a vízfelesleg lefolyásának gyorsításával lehetne csökkenteni. Ezt 101 átvágás ásatásával akarta megoldani. Ez a folyó eredeti, 1211 kilométeres hosszúságát lerövidítette volna 753 kilométerre. A több mint 400 kilométeres különbséget a víz lefolyási sebességének növekedésében igen jelentősnek prognosztizálták. (A kanyarulatok miatt a Tisza tényleges folyami hosszúsága a Tisza-völgy hosszúságának több mint kétszeresét is elérte.) További áradáscsökkentő hatása lett volna az alacsony partok feltöltésének, hogy „az árvíz a tágas nagy síkságokat el ne boríthassa". (Lipthay 1896. 89.) Francesconi (fráncseszkoni) olasz vízépítő mérnök a lényeget tekintve egyetértett Vásárhelyivel, azzal a kiegészítéssel, hogy a kanyarulatok átvágását általában alulról felfelé, a partok feltöltését pedig általában felülről lefelé mutató sorrendben javasolta. Másoknak más tervük volt. Beszédes József (1786-1852) a híres „kerecseny-komorói" átvágással a folyó egyik kritikus szakaszát hétszeresen lerövidítette volna, ám a helytartótanács úgy gondolta, hogy ez nagy esészavart okozott volna a Felső-Tiszán. Fodor Ferenc erre utalhat, amikor ezt írja Beszédesről: „... van egy Tisza-kanyar átvágási terve is kéziratban, amely tulajdonképpen elindította a Vásárhelyi Tisza-szabályozási terv körül kialakult vitát is." (Fodor 1957. 26.)

A Beszédes-féle mérnöki munkákkal kapcsolatban megjegyezzük, hogy az alkotások egy része Beszédes Ferenc (1789-?) nevéhez kötődik, aki „hites földmérőnek" nevezte magát, és aki Beszédes Józsefnél kevésbé ismert személyiség. Ferenc földmérői szerekről szóló kimutatásai, „híd-planumjai" a Tolna Megyei Levéltár tulajdonában vannak. (Tolna Megyei Levéltár. Nemesi közgyűlési iratokhoz név-, tárgy-, helységmutató. Érdekesebb ügyek jegyzéke. I. 1810-1832. II. 1833-1849. Közgyűlési iratok 3: 116/1830., 674/1838. Doboz száma: XIV/20. Beszédes Ferenc iratai. 1861-1873. Szekszárd. Sipter 1973. Beszédes József (1787?-1852), Beszédes Ferenc (1789-?),