Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

I. fejezet. Az Árpád-kor technikai kultúrája

gas. A gerendakamrákat erdei fenyőből ácsolták össze. (Bakay 1981. 124.) A XI. századi magyar királyság negyvennél több vármegyéjében a megyeközpontokat jelentő ispáni várak általában 3-4 hektárnyi területet foglaltak el.

A templomok és erődítések emelése mellett a korabeli technikai kultúra része volt az útépítés is. Különös jelentőségük volt a zarándokútoknak, a hadi utaknak és a kereskedelmi utaknak.

Honfoglalás kori útépítésre találunk hivatkozást Anonymus „Gesta Ungarorum"ában. A „Miképpen jöttek be Pannóniába?" című résznél a magyarok cselekedeteiről az szerepel, hogy Halics vezére kétezer nyilast és háromezer parasztot bocsátott a hét vezér („hétmagyar") rendelkezésére, akik előttük járva „a Havas-erdőn át a hungi határig" építették az utat. (Magyar Anonymus 1926. 39.) Az említett Havas-erdő az Anonymus-térképen (tervezte: Pais Dezső) a Vereckei-hágó és Munkács között fekszik. Az útépítés a Havas-erdőn keresztül valószínűleg alig jelentett többet a nyomvonal menti erdőirtásnál - esetleg a föld nagyon kezdetleges elegyengetése jöhetett még szóba. Sokkal többet erről az időrendben elsőnek tekinthető magyarországi (vagy Magyarország környéki, magyarok általi) útépítésről nem nagyon őriztek meg a források.

A magyar utak már a honfoglalást követő legkorábbi időkben is eléggé forgalmasak voltak, ami őseink korábbi vándorló életmódjával is összefüggött. A rómaiak ugyan jó műszaki állapotú utakat hagytak hátra, ám a népvándorlási hullámok közepette ezek nagy része tönkrement. Köveiket nemegyszer építkezésekhez hordták szét az ezredforduló körüli Európában. Nyomvonalaikat és szilárd alapjukat azonban a középkor útépítői gyakran hasznosították (4. kép). Számos későbbi út alatt egykor római kori út húzódott. (Ilyen volt például a bécsi út Aquincumtól.) Egészében véve a római útépítési technika magas színvonalát tekintve úgy tűnik, hogy a korai középkor nem bizonyult méltó örökösnek. Még a legfontosabb, európai jelentőségű zarándokutak minősége is általában alatta maradt az egykori római utak technikai kivitelezésének.

Ilyen volta Nyugatról Magyarországon keresztül vezető, kulcsfontosságú zarándokút is, amelyen Jeruzsálemet lehetett megközelíteni. Az utat Szent István királyunk 1018 és 1026 között nyitotta meg a zarándokok előtt, a pápa nagy megelégedésére. A hadseregek vonulásainak egy része szintén a Szentfölddel kapcsolatos, de az I. keresztes hadjárat meghirdetése már a XI. század legvégére (1095) esett. Az említett nevezetes zarándokút nyilvánvalóan mégis a jobb minőségűek és a járhatóbbak közé tartozott, amilyenből az országban csak kevés volt.

Az egész országra kiterjedő úthálózat csak később, Nagy Lajos uralkodása alatt kezdett kiépülni, addig néhány nagy forgalmú utat leszámítva gyakori volt a keréknyom utáni vagy toronyiránti „keresztül-kasul" közlekedés.

A kevés számú kiépített út egyben a hírközlés, az „információtechnika" hálózata is volt. így lehetett ez a középkori Magyarországon is, nem sokban eltérően az ókorra vonatkozó ismereteinktől. Az ókori római mitológiában Mercurius (merkúriusz) éppúgy istene volt a kereskedelemnek és az utaknak, mint ahogyan hírnöke volt az isteneknek,

18