Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben
hossza mindenütt egy öl, a' szélessége pedig a' szerént nevekedik, a' mint a' Gereblyét odább odább toljuk, úgy hogy ha azt egy ölnyire elébb toltuk magunk előtt, akkor a' széle is egy öl leszsz, és így a' Területje egy quadrat öl. - Ha tehát tudjuk a' szélességet és hoszszaságot, ebből a' kettőből meg tudhatjuk a' Területet is." (Udvardy Cserna 1825. 142., 234., 235.) A közhasznúságot erősítendő, Cserna ebben a könyvben a mérést főleg az egyszerű kivitelű mérőlánccal mutatja be, a drágább földmérői felszerelésekre nem tér ki. A könyvet függelék (toldalék), jegyzetrész és földterületrajzok egészítik ki. Udvardy azok közé a mérnökök közé tartozott, akik a folyóiratokban is vállalták a népszerűsítő, ismeretterjesztő írások készítését, nagy szolgálatot téve ezzel a reformkori művelődésnek. Néhány írásával találkozhatunk a „Kémlő a Gazdaság, Ipar és Kereskedelemben" című lap hasábjain, amelyet Bella Károly indított meg 1836-ban. (Batári 1984. 164.) Sajnos a „Kémlő ..." néhány szám után, 1837-ben megszűnt, de hatása (elsősorban a példamutatáson keresztül) így sem jelentéktelen a birtokosok és gazdatisztek műveltségének emelésében. (A folyóirat publicistái között mérnökön kívül volt orvos, ügyvéd és gyáros is.) Beszédes 1830-ban „Gyakorlás Inzsenéri értekezésit írt ismeretterjesztő céllal, nem mulasztva el a célzást arra, hogy ezzel áldozatot vállal: „Nállam az Írásra szükséges idő hibáz; erőlködni fogok mindazáltal tulajdon úgy nézéseimet leírni azon dolgokban, mellyeket ösmérek, és igy azokhoz szólhatok." (Tud. Gyűjt. 1830. IV. köt. 49.) Beszédes Józsefnek, Vásárhelyi Pálnak, Vedres Istvánnak és mérnöktársaiknak ezekben az időkben egyéb más ismeretterjesztő írásaik is megjelentek. Gáty István a Tudományos Gyűjtemény 1831. évi III. kötetében például az „Erdőmívelés"-ről értekezett. Ugyancsak Gátyval kapcsolatos az a nagyközönség előtt folytatott szakmai vita, amely a földmérésről szóló könyve nyomán alakult ki közte és Lipkos József, valamint Száz Móricz hevesi mérnökök között a Hetilap hasábjain. (Hetilap 1847. 639., 640., 641., 642., 643., 658-661., 835-840.) Gáty István a XIX. század első felében a magyarországi uradalmi mérnökség jellegzetes alakja volt. A tatai és gesztesi Esterházy-uradalmakkal kapcsolatos írásaiban többek között az erdőgazdaságok technikai viszonyai, a malomügyek, az erdőhasználati gyakorlat tükröződött. A parasztok anyagi helyzete, társadalmi magatartása iránti érdeklődéséből, de főleg zenei műveltségéből arra következtethetünk, hogy a korbeli mérnöktársadalom szélesebb látókörű tagjai közé tartozott. (Szabad 1957. 98., 104., 197, 208.) A most tárgyalt korszakunk alatt a két nagy mérnökképző centrum mindegyikében történtek lényeges változások. Selmecbányán 1807-ben erdészeti tanintézetet alapítottak, így az ottani képzés bővült a későbbi „erdőmérnöki tudományok" kezdeményeivel. (Erdőmértan, térképzés, erdőbecslés, idegen fanemek meghonosítása, erdészeti vegytan stb.) Az 1 862-ben megindult „Erdőszeti Lapok" az első évfolyamában közölte „A selmeczi bányász- és erdőszakadémia történetének rövid vázlata" című írást Erdődi 193