Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

V. fejezet. Technikai fejlődés Magyarországon a XIX. század kiegyezés előtti éveiben

1. A tudományos élet és oktatás szervezett keretei a század első felében

„Kegyelmes és nagyságos uraim!

Az ország boldogságának egyik legfőbb eszköze a tudomány. Ez mentői közönségesebb a lakosok között, az ország is annál boldogabb. ”

(Bessenyei György: Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék. A tekintetes és nemes Magyar Hazának kegyelmes és nagyságos főrendiéihez)

tudományos társaságok szerveződésére a magyar történelem során korádig ban is voltak példák, az első igazán tartós társulás a XIX. század első negyem M dének legvégén jött létre. 1 825-ben megalakult a Magyar Tudományos Akadémia. Az országgyűlés 1 825. évi ülésén, november 3-án tette meg Széchenyi István azt a történelmi felajánlását, amellyel a Tudós Társaságot megalapította. Ami a természettudományokat és a műszaki (mérnöki) tudományokat az akadémia kezdeti korszakában illeti, arról Sőtér István a következő véleményt fogalmazta meg. „A természettudományok nem egykönnyen találják meg helyüket az új Akadémián, ... A korszerű Akadémia koncepcióját különös módon nem az a Széchenyi képviseli, akinek oly élénk érzéke volt a műszaki tudományok, a technikai újítások, a nyugati civilizáció vívmányainak meghonosítása, a híd- és vasútépítés, a folyamszabályozás, az urbanizálás stb. iránt. A korszerű Akadémia elgondolását majd Eötvös József képviseli, ugyanannyira, hogy a modern Akadémia kialakulását valójában az ő elnökségétől kezdve kell számítanunk." (Sőtér 1975. 13., 14.) Néhányon viszont máris kezdték hangoztatni, hogy az igényesebb technikának (így például a vízügyekkel, áramlástannal kapcsolatos ismereteknek) mennyire fontos az elméleti (például matematikai) megközelítése. Áttételesen, ilyen úton azért nem volt teljesen esélytelen a technika abban, hogy akadémiai vonatkozásai legyenek. Példaként az elméleti megközelítésre Nyíry fejtegetéseit említjük az 1830-as évek derekáról. „Hogy csak a' dolgok' külseit vehetnék fel a' mathesisi tudákok, hibás vélemény. Ellenkező tetszik ki a' folyók' tudákos ismereteiből. Nemcsak a' külformákat: partokat, ágyakat, víz' szinét, ezen a' közép, a' sodró (filum) vonatokat határozhatjuk meg; hanem a' belső sebességeket, és az erőt is, azt a' munkát, melly messzebb 's rejtettebbek közé tartozik, - megismerhetjük a' mathesis' mérészebb tudákjai által. Igaz, hogy nagy bajjal megyen elébb a' tudók a' folyóvizek'

187