Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
I. fejezet. Az Árpád-kor technikai kultúrája
1. kép. A feldebrői altemplom a X. századból szágban. A nagy építkezések jelentős részben az egyház szolgálatában álltak. A keresztény ideológia támogatására az építészet is „felvonult". „István király a kereszténység céltudatos elterjesztéséhez 10 püspökséget szervezett, amelyek mindegyike rövidebb-hosszabb időn belül megkezdte székesegyházának építését. Ezzel nemcsak hatalmas építészeti, művészeti és általános kulturális problémák vetődtek fel, hanem politikai, gazdasági, szervezeti, szakmai kérdések is messze érvényesülő hatással jelentkeztek" - olvashatjuk Rados Jenő munkájában. (Rados 1975. 37.) Ami a szakmai kérdéseket illeti, a technikai kultúra színvonala javult, a technika presztízse nőtt, és a technikához értő szakemberek személye is fontossá vált. Az új helyzet számos hozzáértő, külföldi szakembert mobilizált. A Szent István korabeli egyházi építkezések között történelmi jelentőség és monumentalitás tekintetében a székesfehérvári bazilikát az élre kell tennünk. (A templom a török hódoltságig királyi koronázó-, eskető-, temetkezőhely volt, fontos állami és dinasztikus szerepkörrel felruházva.) Dercsényi Dezső következtetései szerint „... a bazilika első építői Felső-Olaszországból behívott kőfaragók és magyar tanítványaik lehettek, ..." .(Dercsényi 1943. 33.) (2. kép.) A magyar tanítványok részvételét egyrészt az anyagban megmutatkozó kvalitásbeli különbségekkel, másrészt pedig a honfoglalás kori, úgynevezett palmettadíszek megfigyelhetőségével vélik bizonyítottnak. (A palmet-13