Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

„Mikovinyt 1735-ben kinevezték a Selmecbányán felállított bányatisztképző iskola első tanárává... Selmecbányán matematikát, mechanikát, hidraulikát oktatott és a föld- és bányamérési gyakorlatokat vezette... Előadásai számos hallgatót vonzottak Selmecre, hírneve adott tekintélyt az első magyarországi műszaki intézetnek, ..." (Molnár 1986. 207.) Mikoviny a bányatisztképző katedrájáért egy vármegyei mérnöki tisztséget cserélt fel, amelyet Pozsonyban töltött be 1725 és 1735 között. (Erre az időszakra esik az az 1728-ban készített térképe, amelynek szövege Mikoviny Sámuelt magyar „ingenieur"-nek nevezi.) Az ő munkássága nyitotta meg hazánkban a „matematikailag felépített térképek" korszakát. (Radó, Papp-Váry 1974. 72.) Csillagászati helymeghatározásokra és háromszögeléssel kiszámított távolsági adatokra alapozva Mikoviny készítette el a Balaton első olyan térképét is, amelyet már pontos, mérnöki felvételezésen alapuló munkának lehet tekinteni. A Balaton-térkép 1732-ben készült el 1:90 000 méretarányban. Nemcsak partvonalat jelző térkép volt ez, hanem mélységi adatokat is tartalmazott. Mikoviny a mélységi adatokat szondázórúddal vagy mérőkötéllel határozta meg. Ennek a módja az volt, hogy észak-déli irányban több helyen átcsónakázta a tavat, közben többször lebocsátotta a mérőkötelet, illetve a beosztással ellátott mérőrudat. A mérés helye és a part közötti távolságot becsléssel határozta meg.

Mikoviny térképei közül ismertek a Dunát ábrázoló alkotásai, továbbá vagy ő, vagy a tanítványai készítették „a legelső Tisza-vidéki térképeinket... az 1750 előtti években". (Fodor 1957. 145.) Ezek az utóbbiak megyei térképek (Ung, Ugocsa, Zemplén, Abaúj, Borsod, Szolnok, Békés, Heves, Jász-Kun), de kiolvasható belőlük az egységes elgondolás és a tervszerűségre törekvés. (Egy Ung megyei térkép - a XVIII. század közepéről, és nem Mikovinytól ugyan - tartalmaz tiszai kanyarátmetszéseket, tehát igen korai szabályozási szándékot.) Mikoviny köréből származó kéziratos térképek vannak Abaúj megyéből is, az 1750-et megelőző évekből. A Sajó felvétele és szabályozása azonban a rövid síksági szakasz miatt aránylag kis problémát okozott. (A Bodroggal már más volt a helyzet.)

Mikoviny életrajzából és a korabeli térképek keletkezésének körülményeiről néhány adat ellentmondásos. Jénai egyetemi tanulmányait illetően viszonylag megbízhatóak a források. „A további életrajzi adatok közül föl jegyezhetjük, hogy középfokú iskoláit Mikoviny, Baker szerint is Losoncon végezte, egyetemi tanulmányait pedig 1721. június 30-tól 1722. június 30-ig a Nürnberg melletti Altdorfban kezdte, s 1723. október 4-től a jénai egyetemen folytatta, hol mérnöki képesítést nyert." (Faller 1939. 271.)

Mikoviny munkatársi gárdájába tartozónak szokták tekinteni többek között: Kovács Sándort (Geszt környékének térképe, 1 738), Frits Andrást (a Duna pozsonyi szakaszának felvétele, 1752; a Rába felvétele), Kovács János kamarai mérnököt (a Dunántúl egyes részeinek felvétele). 1734 körül Pozsonyban Mikoviny munkatársa volt - levelezések tanúsága szerint - „Morvái geometra". (Országos Levéltár, Budapest. P. 1764. Balassa Levéltár. 6. csomó. 2. tétel. No. 761., No 762. Mikoviny Sámuel ezeket a le-148