Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

A század első felében markáns tanáregyéniség volt itt Marinoni, aki az intézmény vezetésében is szerepet játszott. Marinoni (János, Jakab) szerkesztésekkel és mérőműszerek rajzaival, mérési illusztrációkkal gazdagon ellátott munkája „De re ichonographica..." címmel 1751-ben jelent meg Bécsben (Marinoni 1751. 55.) (ichonographica: tervrajzok, alaprajzok, térképek készítése).

Az első aligazgató, Marinoni utóda a csillagász Hell Miksa lett. Az ő személyében a bécsi Csász. Kir. Mérnöki Akadémia első magyar származású tanára lépett katedrára. Ekkor már az akadémia bécsi épületéből folyamatosan költöztették át a kiskorúak évfolyamait és az árva gyermekeket Gumpendorfba, ahol részükre létrehozták a Csász. Kir. Mérnöki Iskolát. Gumpendorfban a Königsegg nyári palotát 1 754-ben vásárolták meg a birodalmi mérnökképzés céljaira, Mária Terézia rendelete alapján. Ezzel a közelítőleg négy évtized alatt jelentősen megnagyobbodott bécsi intézmény kettévált, egy Bécsben maradt és egy Gumpendorfba költözött részre.

A Gumpendorfban végzett mérnök hadapródok nagy része polgári feladatot kapott. Képzettségük, életkoruk alapján ezek a hadapródok valamelyest hasonlíthatók a XX. századi Magyarország középfokú végzettségű, fiatal technikusaihoz. Az 1 760-as években gróf Harsch táborszernagy és főigazgató korszerűsítette a tantervet, amelynek nyomán a kifejezetten szakmai, mérnöki tárgyak óraszámait emelték. Az erődépítés különös jelentőséget kapott. Az egyik legfontosabb tantárgynak, a ballisztikának 1757 után a magyar származású, győri születésű báró Ungar (Unger) János volt a tanára.

A gumpendorfi iskola tanítványa volt Kiss József (1748-1813), aki testvérével, Gáborral együtt fontos szerepet játszott a századvégi magyar csatornaépítésben. 1795- ben létrehozták az Első Magyar Hajózási Társaságot, amelynek a feladata a Ferenccsatorna tervezése és megépítése volt. (A társaság később több folyó feltérképezését, valamint hajózhatóvá tételüket is célul tűzte ki.) A társaság szokásos elnevezése még: „Ferenc-csatorna i Kir. Szabadalmazott Hajózási Társaság". A szervezet lényegében már 1792-től tevékenykedett, az új vízi útra vonatkozó elképzelés pedig még korábbi. Hazánkban az első csatorna, a Ferenc-csatorna, magyar tervek alapján készült. Kiss József és Gábor 1790-től foglalkoztak a csatornaépítés gondolatával. (Fodor 1957. 137.)

1788-ban nagyon fontos fordulat következett be a magyar vízépítészeti mérnöki munka szervezeti feltételeiben. Budai központtal létrehozták az Építési Igazgatóságot. Ezt megelőzően a vármegyék, az udvari kamara (illetve a kamarai mérnökök) és II. József 1 785-ben felállított ideiglenes szervezetei voltak illetékesek vízépítészeti ügyekben. (Ezek között a keretek között egy-egy kanyarátmetszésen kívül nem nagyon oldottak meg lényegesebb problémákat.) 1788-tól azonban nagymértékben csökkentő megyék hatásköre, és ezzel együtt nőtt a központosított irányítás szerepe. (Fodor 1957. 140.) Elsősorban erre az Építési Igazgatóságra támaszkodva adta ki I. Ferenc király az 1815-ös hidrográfiai felmérési rendeletét.

Központosított munka volt a Bega-csatorna zsiliprendszerének korszerűsítése is. A Bega-csatornánál a nagy vízmennyiségi ingadozások (hol vízhiány, hol vízbőség) rész141