Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

IV. fejezet. Műszaki fejlődés a XVIII. századi Magyarországon

zonyult elégnek ahhoz, hogy meggyökeresedjenek a Fejedelem oktatásügyi elgondolásai, és esetleg kibontakozzon egy magyarországi mérnökképzés kezdeménye. (A XVIII. század közepétől Mária Terézia művelődéspolitikai intézkedései már hatékonyabban egyengették az utat a felső szintű technikai oktatás kiteljesedése felé.)

Ezért Rákóczi a korabeli műszaki tudományok iránti igényeket tekintve sem nélkülözhette a külföldi kapcsolatokat. A Fejedelem a szabadságharc alatt (1703-171 1) a katonai és a politikai tervek nagy részét a Franciaországgal való együttműködésre alapozta. Bár XIV. Lajos nem kötött „látványos szövetséget" a „törvényes uralkodójuk" ellen háborút viselő kurucokkal, a francia támogatás azért számottevő hatással volt a szabadságharc ügyére. Elsősorban pénzbeli és katonai segélyről lehetett szó, a katonai segítség pedig a francia hadmérnökök magyarországi munkásságát is jelentette.

A XVIII. századi francia mérnöki kultúra Európa-szerte híres volt. Erről Zelovich Kornél műegyetemi professzor a következőket írta. „Az újkorban Franciaországnak volt elsősorban mérnökökre szüksége. Franciaország évszázadok óta egységes birodalom, erős centrális kormányzattal. Ebben találja magyarázatát, hogy a római közúti közlekedésnek szintjére az összes európai államok között legelőször Franciaország emelkedett. A közlekedés fejlesztése utak, hidak, majd csatornák és kikötők építését tette szükségessé. A technikai tevékenységnek ilyen módon Franciaország, a többi európai államokhoz képest, elég korán, mindjárt az újkor elején, hálás talaja lett." (Zelovich 1922. 13.) Franciaországban 1668 óta neveztek ki királyi mérnököket, akik 1712 után kizárólag állami munkákkal foglalkoztak. (Az ingénieur (enzsenyőr) elnevezés, hasonlóan az angol engineer (endzsinie) szóhoz, a latin ingenium, szellemes alkotás kifejezésből származtatható.)

A francia mérnökök a XVIII. század első felében vízépítészeti munkákkal is megjelentek az európai kultúrában. A Rákóczi-kor utáni évtizedekben a temesközi vízrendezésnél (a Bega-Temes közti tápcsatorna és árapasztó csatorna létesítésének időszakában) francia mérnökök is dolgoztak. (Fodor 1957. 253.) Ez azonban már Mária Terézia uralkodására esik.

A XVIII. század elején tehát a magyar-francia politikai közeledés technikai (elsősorban haditechnikai) szempontból is szerencsésnek ítélhető. Magyarország egy e tekintetben is jóval fejlettebb nyugat-európai ország részleges támogatását tudhatta magáénak. A francia mérnökök egy része Lengyelországon keresztül érkezett hazánkba. Rákóczi emlékirataiban Eger ostrománál a következőket olvashatjuk. „Lengyelországból Miskolcra érkezett néhány francia tiszt és mérnök, s a francia király részéről egy Fierville (fjervill) nevű nemesember, megbízólevelekkel ellátva, hogy ügyvivőként mellettem tartózkodjék." (Emlékiratok. 120., 121.)

A legtehetségesebb szakemberek egyike Louis Lemaire (lui lömer) hadmérnök volt, akit később, 1710-ben XIV. Lajos francia király ideiglenesen ágensi (titkos politikai ügynöki) feladatok ellátásával bízott meg. Esztergom ostrománál az ütegeket Lemaire mérnök brigadéros ostromterve szerint helyezték el. Lemaire-nek fontos szerep jutott az elő120