Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)
III. fejezet. Technikai kultúra Magyarországon a Mohács utáni két évszázadban
A híres török fürdőknek mindkét típusa elterjedt Magyarországon is. Az ilidzse termálfürdő volt, a hamam pedig gőzfürdő. A termálfürdőket hőforrásokhoz, gyógyvizekhez telepítették. A kupolacsarnokban általában nyolcszög vagy kör alaprajzú volt a vízmedence. A vizet fürdésre és a helyiségek fűtésére egyaránt felhasználták. A másik fürdőtípusnál, a gőzfürdőnél a vizet közönséges kutakból nyerték. A helyiségek fűtésére itt kazánt használtak. „Ez a fűtőrendszer a padozat alatt helyezkedik el, és a rómaiak hypocaustumához hasonló" - olvashatjuk Gerő Győző könyvében. (Gero 1976. 29.) (Hypocaustumnak - kiejtése: hipokausztum - a római épületek padlójába épített meleglevegő-fűtést nevezték.) Tipikus török gőzfürdő (azaz hamam) az egri vár alatt épült „Valide szultána" fürdő, feltehetően a XVII. század első évtizedéből (Eger, Dózsa György tér 1. sz. telek). A kutatás során sikerült feltárni a fűtőkemencét, a kazánházat és a padozat alatti fűtőrendszert is. Székesfehérvárott egy gőzfürdőnél falba épített csőhálózatot és hideg-meleg vizes kettős nyomóvezetéket találtak. A törökök által lakott településeken a másfél évszázad alatt nyilvánvalóan sok új lakóház is épülhetett. Ezek jelentős része azonban a XVIII. század folyamán megsemmisült. A XX. század második felét pedig mindössze egy lakóház érte meg, amely téglából épült Szigetváron. A török kori lakóépületek anyaga patics, vályog, fa, tégla és kő volt. (A paticsfal sárral tapasztott fal. A fal magját úgy alakították ki, hogy a földbe ásott karók közé vesszőfonatot, sövényt készítettek.) Pécs lakóházairól Evlia Cselebi leírásaiban a következőket olvashatjuk. „Összesen 2200 iszlám háza van, melyek alacsonyabb-magasabb, régies alakú szép kőépületek s leírásukra a nyelv elégtelen. Minden háznak a tetejét megannyi díszes, rózsaszínű cserép fedi, úgyhogy ilyen cserepeket egy országban sem láttam. Középszerű házai azonban itt-ott deszkazsindellyel vannak fedve... Minden háznak szőllők, kertek, vízmedencék és szökőkutak vannak... A fő közúton a város előkelőinek negyven palotája van." (Evlia Cselebi 228.) Ugyancsak ebből a leírásból ismerjük, hogy Evlia Cselebi szerint a városban magyar lakos nem volt, a város pedig hét muzulmán városrészre oszlott. (Itt jegyezzük meg, hogy Evlia Cselebi állításait fenntartással keli fogadnunk, mert például Pécset a Duna partjára helyezi.) Evlia Cselebi útleírásában Buda várának ismertetésénél a korabeli védőművek számos sajátosságait figyelhetjük meg. „... tágas bástyái vannak, melyek mindegyike egy-egy védőgát. Mindegyike egy-egy mérnöki munka, ... Csinosságban és tiszta munkában egyik toronynak és bástyának sincs párja, ... mester a végsőkre is gondolt, hogy ha e vár még egyszer ostromoltatnék, az ágyúgolyók ütésétől a falak meg ne repedjenek s e végett az összes bástyák falait teknősbéka háta gyanánt belül görbére csinálta s így ha ágyúgolyó jön, az lecsúszik s ugrálva tovább megy, de a falba nem hatol" - írta Evlia Cselebi az 1660 és 1664 közötti budai várról. (Evlia Cselebi 270.) Megbízhatóbbak a szöveges leírásoknál a műszaki rajzok. Ezek rendszerint hitelesebbek, mint a dús fantáziájú utazó helyenként szubjektív hangvételű megjegyzései. A visszafoglalás idejéből szép számban maradtak fenn a várról alaprajzok. „Ezek már nem gótikus illusztrátorok, hanem józan hadimérnökök munkái" - állapítja meg az 104
