Rosta István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéből Szent István korától a XX. századig (Budapest, 1996)

III. fejezet. Technikai kultúra Magyarországon a Mohács utáni két évszázadban

(A vízszintes síkkal hegyesszöget bezáró forgási síkú tiprókorong bizonyos értelemben kombinációja a vízszintes forgási síkú taposókorongnak és a függőleges forgási síkú taposókeréknek.) Az ilyen, vízi energiához nem kötött, úgynevezett szárazmalmok Makkai László szerint Magyarországon már a XIII. században is működtek (33. kép). Külföldön 1588-ban A. Ramelli hadmérnök és 1607-ben V. Zonca írtak le szárazmalmokat. Ezek azonban csak mint leírások és rajzok számítanak koraiaknak. 1548-ban a Németalföldről érkezett és Sopronban megtelepedett anabaptisták foglalkoztak szárazmalmok tervezésével és építésével (34. kép). (Az anabaptisták vallási felfogásának egyik jellemzője az volt, hogy szükségtelennek vélték csecsemőik megkeresztelését. Többek között ezért is sok üldöztetésben volt részük. Voltak azonban gazdag pártfogóik is, akik segítették a letelepedésüket, és ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy kiválóan felkészült iparosok hírében álltak. így például Nádasdy Tamás is felismerte, hogy technikai tudásukkal a gazdasági fejlődést előmozdíthatják. Sopron vármegyén kívül egyes csoportjaik megtelepedtek Moson vármegyében is.)

33. kép. Vízszintes tengelyű szélkerék

99