Nagy Ferenc: Ezerszáz év üzenete. A magyarok cselekedetei és nagyjai a tudomány és technika történetében (Budapest, 1996)
A magyarok cselekedetei és nagyjai a tudomány és technika történetében - Jövőnk föltalálása
„Mondok egy példát. A gimnáziumban volt egy matematikatanárom, aki megállta volna a helyét bármelyik jó amerikai egyetemen is. Ő nagyon sokat tett azért, hogy fokozza érdeklődésemet a matematika iránt.” „Elmondanék még valamit erről a tanáromról. Magyarországon léteztek matematikai versenyek, amik nagyon nagy eseményt jelentettek a középiskolás diákok számára. Valóban, ha valaki tehetséges volt, a gimnázium utolsó három éve során feladatmegoldásokkal készült ezekre a versenyekre. A sikeres szereplés nagy megtiszteltetés volt nemcsak a diák, hanem iskolája számára is. Amikor elhagytuk az országot [1940-ben, a világháború miatt], hogy az Egyesült Államokba jöjjünk, az egész osztály kikísért a pályaudvarra. hogy elbúcsúzzanak. Velünk tartott a matematikatanárom is. Ez igazán szép volt tőle. Mondott valamit, amit egész életemben soha nem felejtek el. Azt mondta, roppantul örül, hogy az Egyesült Államokba távozom, mert aggódik amiatt, ami Magyarországon a jövőben történni fog. Másfelől bánkódik valami miatt. Soha nem volt ugyanis eddig győztes diákja a matematikai versenyen. Uram, Isten! Még négy és fél év választott el attól a versenytől, de ő már arra gondolt, hogy megnyerhettem volna a versenyt...” Neumann János és Szilárd Leó már Berlinben 1929-ben a kvantummechanika és az információelmélet megalapozása mellett az Eötvös Loránd által alapított matematikai-fizikai társulat tanulóversenyeiről és annak nemzetközi tanulságairól disputáit. Ezt tanúsítja Neumannak Budapestre egykori tanárához, Fejér Lipóthoz írt levele: „Igen tisztelt Tanár úr! Szilárd Leóval többször volt alkalmam a math. phys. társulat tanulóversenyeiről beszélgetni, és arról a tényről, hogy ezen versenyek első helyezettjei úgyszólván összeesnek a később bevált mathematikusok és physikusok halmazával. A vizsgák általános rossz hírére tekintettel pedig már az is egy nagy dolog, ha egy ilyen szelekció 50%-ra a helyeset találja el. Szilárdot ezen eljárásnak német viszonyok között való alkalmazhatása nagyon érdekli, és erről a tárgyról is többször diskutáltunk. Miután azonban elsősorban a megbízható statisztikai tényeket szeretnék megtudni, a következő kéréssel fordulunk Tanár úrhoz: Nagyon szeretnők megismerni 1. a tanulóversenyek 1 és 2. helyezettjeinek névsorát 2. azoknak megjelölését, akik ezek közül tudományosan vagy másképpen beváltak 3. Tanár úr véleményét arról, hogy a díjnyertesek és a tehetséges emberek mennyire azonosak, és hogy pl. az előbbieknek mekkora hányada érdemelne állami támogatást tanulmányai lehetségessé tételére... Tanár úr hálás tanítványa Neumann Jancsi.” 92
