Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Teáskanna a vízen

amellyel forgatni lehetett volna, a tengerészek pedig szívesebben eveznek, mint hogy egy hajtókereket tekerjenek.

Angliában azonban egyre világosabbá vált - a szén s a különféle ércek fokozódó kitermelése és a növekvő áruforgalom következtében -, hogy a szárazföldi szállítás már nem birkózik meg a reá háruló feladattal. A sópárlástól a porcelánkészítésen át az üveggyártásig mind több szénre volt szükség, nem is beszélve a vasgyártásról és London meg a többi nagyváros didergő polgárainak kandallóiról. Newcastle és London között például több hajó közlekedett szénnel megrakva, mint amennyi az egész ország kereskedelmi hajóflottája volt. De a hepehupás utakon 15 mérföldnél nagyobb távolságra gazdaságtalan volt a szénszállítás.

rre döbbent rá az ifjú Bridgewater her- IC^ceg is, amikor 1758-ban hazatért Londonból egy megrendítő szerelmi csalódás után, minthogy sikertelenül udvarolt Lady Hamilton húgának. A herceg birtokai Manchester közelében, Worsleyben voltak, ám az itteni szénbányák fekete aranyát csak a fejlődő iparvárosban lehetett jó áron elad-Eredeti illusztráció Jonathan Hulls ismertetőjéből, amelyet 1737-ben adott ki Londonban vontatógőzösének népszerűsítésére. Jobbra fönt a Newcomen-gőzgép munkahengere, amelyben kötélre függesztve lógott a dugattyú

Nem volt könnyű az angol órásmester dolga, amikor a légnyomásos gőzgépből forgó mozgást akart kifacsarni. Rekonstruált szerkezete azt mutatja, hogy amikor a munkavégző ütemben lefelé haladt a dugattyú, a lapátokat a jobb oldali "racsnis" kerék forgatta, míg a bal oldali - szabadon futva a tengelyen - fölemelte az ellensúlyt. A gőzbevezetés ütemében aztán ez a nehezék hajtotta a bal oldali racsnis kerék révén a lapátkereket, miközben a jobb oldali kerék szabadon futott a tengelyen

ni. Angliában sok a kisebb-nagyobb folyó, ezért senkinek sem jutott eszébe, hogy oda is vizet vezessen, ahol nincs. Pedig Bridgewater éppen erre gondolt: egy csatornára, Worsleytől Manchesterig.

1759 márciusában hosszas parlamenti harc után sikerült megszereznie a törvényes jóváhagyást a bolond ötletre, és a többi már James Brindleyre, a később legendássá vált mérnökre várt. A tizenhat kilométer hosszú csatorna két évig épült, és Brindleynek úgy sikerült végigvezetnie a dimbes-dombos terepen, hogy közben egyetlen zsilipre sem volt szükség, amely megakasztotta volna a hajók útját az eltérő szintkülönbségek kiegyenlítése érdekében.

Az első ünnepélyes bárka 1761. július 7-én úszott végig szénnel megrakva a remek csatornán, és Manchesterben ettől kezdve mindenki a worsleyi bányákból érkezett szenet akarta vásárolni: csak fele91