Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)

Nyitány gőzgépekre - Teáskanna a vízen

amellyel forgatni lehetett volna, a tengeré­szek pedig szívesebben eveznek, mint hogy egy hajtókereket tekerjenek. Angliában azonban egyre világosabbá vált - a szén s a különféle ércek fokozódó kitermelése és a növekvő áruforgalom kö­vetkeztében -, hogy a szárazföldi szállítás már nem birkózik meg a reá háruló feladat­tal. A sópárlástól a porcelánkészítésen át az üveggyártásig mind több szénre volt szük­ség, nem is beszélve a vasgyártásról és London meg a többi nagyváros didergő pol­gárainak kandallóiról. Newcastle és Lon­don között például több hajó közlekedett szénnel megrakva, mint amennyi az egész ország kereskedelmi hajóflottája volt. De a hepehupás utakon 15 mérföldnél nagyobb távolságra gazdaságtalan volt a szénszállí­tás. rre döbbent rá az ifjú Bridgewater her- IC^ceg is, amikor 1758-ban hazatért Lon­donból egy megrendítő szerelmi csalódás után, minthogy sikertelenül udvarolt Lady Hamilton húgának. A herceg birtokai Manchester közelében, Worsleyben voltak, ám az itteni szénbányák fekete aranyát csak a fejlődő iparvárosban lehetett jó áron elad-Eredeti illusztráció Jonathan Hulls ismerte­tőjéből, amelyet 1737-ben adott ki London­ban vontatógőzösének népszerűsítésére. Jobbra fönt a Newcomen-gőzgép munkahen­gere, amelyben kötélre függesztve lógott a dugattyú Nem volt könnyű az angol órásmester dolga, amikor a légnyomásos gőzgépből forgó moz­gást akart kifacsarni. Rekonstruált szerkeze­te azt mutatja, hogy amikor a munkavégző ütemben lefelé haladt a dugattyú, a lapáto­kat a jobb oldali "racsnis" kerék forgatta, míg a bal oldali - szabadon futva a tengelyen - föl­emelte az ellensúlyt. A gőzbevezetés ütemé­ben aztán ez a nehezék hajtotta a bal oldali racsnis kerék révén a lapátkereket, miköz­ben a jobb oldali kerék szabadon futott a tengelyen ni. Angliában sok a kisebb-nagyobb folyó, ezért senkinek sem jutott eszébe, hogy oda is vizet vezessen, ahol nincs. Pedig Bridgewater éppen erre gondolt: egy csa­tornára, Worsleytől Manchesterig. 1759 márciusában hosszas parlamenti harc után sikerült megszereznie a törvényes jóváhagyást a bolond ötletre, és a többi már James Brindleyre, a később legendássá vált mérnökre várt. A tizenhat kilométer hosszú csatorna két évig épült, és Brindleynek úgy sikerült végigvezetnie a dimbes-dombos te­repen, hogy közben egyetlen zsilipre sem volt szükség, amely megakasztotta volna a hajók útját az eltérő szintkülönbségek ki­­egyenlítése érdekében. Az első ünnepélyes bárka 1761. július 7-én úszott végig szénnel megrakva a re­mek csatornán, és Manchesterben ettől kezdve mindenki a worsleyi bányákból ér­kezett szenet akarta vásárolni: csak fele­91

Next

/
Thumbnails
Contents