Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok. 3. kiadás (Budapest, 1997)
Nyitány gőzgépekre - Kerekek karimával
A bányászatban jelentek meg először a sínek. Ezt a 16. századi bányacsillét két vezetősín között tolták, vasalt fakerekei ezért vannak magasabban mint a láda alja ként megilleti ez a tisztesség az előkelő nemeseket. Ez volt a legfőbb gondjuk. A pápa azonban kereken elutasította a kérelmet. Jól tudta, hogy nemcsak a földi élet, hanem a divat is múlandó. Mindebből az a furcsaság adódik, hogy „a vasút megjelenését a használhatatlan utak kényszerítették ki. Könnyebb volt két sínszálat lefektetni, mint jó utat építeni! De vajon kinek jutott eszébe először, hogy egy jármű alá síneket fektessen a könnyebb haladás érdekében? A technikatörténet erre éppúgy nem tud választ adni, mint ahogyan sejtelmünk sincs róla, ki találta fel a kereket. Ezt az emberiség közös alkotásának tekintjük. A síneket sem egy ember találta ki. A vasútépítés feltételei a 18. század folyamán hosszú fejlődés után érlelődtek meg. Amikor két évszázaddal korábban német bányászok települtek át Angliába, magukkal vitték a csillét, ezt az egyszerű szállítóeszközt, amely már régóta használatban volt hazai bányáikban. Az érceket és a szenet a föld mélyén, majd a felszínen olyan kerekes faládákban tolták, amelyek fából ácsolt síneken gördültek. Minthogy a fa gyorsan kopott, idővel vaspántokat fektettek végig a síneken. S hogy a kerekek ne csússzanak le a fémbevonatú lécekről, néhány ujjnyi magas “védöpalánkot” szögeztek hozzájuk oldalról - kerékvezetőnek. A csillesínek tehát észrevétlenül alakultak ki a század folyamán az angol bányák környékén. Később az öntöttvas készítésének elterjedésével a fát felváltotta a vas, legalábbis a bányacsillék kerekeit 1740 táján már öntöttvasból készítették. 78
